KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem tesztelve

Alföldi Nóra

Ôtez-moi d’un doute – francia, 2017. Rendező: Carine Tardieu. Írta: Baya Kasmi, Michel Leclerc és Raphaële Moussafir. Kép: Pierre Cottereau. Zene: Eric Slabiak. Szereplők: François Damiens (Erwan), Cécile De France (Anna), Guy Marchand (Bastien), Alice de Lencquesaing (Juliette). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Erwan jóvágású negyvenes férfi, zord, őszbe hajló borostás külleme igazán jó embert takar: napi nyolc órában bombaszakértőként saját testi épségét kockáztatva tisztítja a vidéki idillt a második világháborús lövegektől, magánemberként pedig huszonéves várandós lányáról gondoskodik. Élete igazán akkor fordul fel fenekestül, amikor lánya genetikai vizsgálatakor kiderül, hogy édesapja valójában nem is az édesapja. Kis hezitálás után úgy dönt, hogy felkeresi valódi apját, akit meg is talál egy kedvesen bohókás, ex-forradalmár öregúr személyében. A zűrök és szívfájdalmak igazán akkor tetéznek, amikor Erwan teljes véletlenségből megismerkedik egy rendkívül izgalmas hölggyel, akiről viszont kiderül, hogy valódi apjának lánya, tehát az ő féltestvére.

Carine Tardieu filmje a felületen vitathatatlanul egy szaftos, brazil szappanoperákat megszégyenítő családi-szerelmi melodrámának ígérkezik. A rendezőnő azonban ügyesen kikerüli a sztoriban sunyin megbúvó csapdákat és egy kissé álmoskás hangulatú, de kedves romantikus történetet bont ki. Segítik ebben a remek, rendkívül visszafogott játékukkal parádézó színészei, akik igazán szerethető figurákat skiccelnek fel szívmelengetően. Tardieu azonban érezhetően küzd az anyaggal: igyekszik mind az érzelmeket, mind a történet dinamikáját alacsony fordulatszámon pörgetni, nehogy valahol elragadtassa magát, amitől filmje kényes témái miatt ízléstelenségbe csapna át. Ekképpen egyik melodrámai szál se tartogat őrülten komikus vagy éppen szívfacsaró elemeket. Ugyanez érvényes a film vizuális világára is: habár a történet valamikor kora ősszel vagy kora tavasszal játszódik egy vidéki-tengerparti francia városkában, sehol egy idilli kép vagy markáns hangulat. A Szerelem tesztelve nagyon kellemes, feszültségmentes 110 percnyi szórakozást tartogat, de sajnos kevés nyomot hagy a nézőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13524