KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egész nap esik

Sarodi Tibor

 

Képzeljünk el egy vonzó, bár már nem egészen fiatal, világot látott nőt, aki véletlenül egy elkeserítően unalmas faluba csöppen a világ végén. Az esemény felrázza a három tagú „helyi intelligenciát”. A snájdig százados hevesen udvarol, a piperkőc doktor is csapná a szelet, de hamar rájön, hogy reménytelen. A nyamvadt, borostás tanár hol csendesen asszisztál, hol vodkával átitatott bölcsességeit ontja, amelyeket a másik kettő akkor sem értene, ha véletlenül odafigyelne. Kiderül, hogy a távoli Göttingenben nem csak az egyetemet látogatta: charlestont jár a vándorcirkusz csillagával. És amikor a hiúságában sértett tiszt erőszakoskodni kezd a művésznővel, a védelmére kel. Reggel a nő és a tanár egymást átölelve, együtt hagyja el a falut a cirkusz-karavánnal.

Valószínűtlen, ugye? Olyan, mint egy mese. Az is. Hogy mindez a harmincas években Bulgáriában történik, annak nincs különösebb jelentősége. Bár a novella, amelyből Vladiszlav Ikonomov filmje készült, a század elején íródott, és a légkör inkább a „boldog békeidőket” idézi, mint a harminc évvel későbbi korszakot. A szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. De minek is: a gonosz mostoháról mindenki tudja, hogy gonosz. A katonatiszt utálatos. A piperkőc üresfejű. A filosz nem szépfiú, de okos. Az idomárnő mondén, de lelke is van. És a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket: hoppon maradnak. A szerelmesek egymáséi lesznek. Aki akarja, mélyebb tanulságokat is levonhat magának, de felesleges. Aki viszont kellemes időtöltést vár egy filmtől, az megtalálja. És megmarad benne egy-két szokatlan arc, villanásnyi jelenet, egy furcsa hangulat és az álomszerű befejezés lebegő emléke.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6388