KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem kell mindig kaviár

Hegyi Gyula

 

A halovány emlékezetű tévésorozat után most elérkezett hozzánk a jóval előtte készült filmváltozat is, s aligha tévedek nagyot, ha megkockáztatom,  hogy e produkció átvételének egyetlen és kizárólagos oka a rendező személye. A Valahol Európában alkotója, Radványi Géza jegyezte nevével ezt az opuszt, s akinek valami keveset is mond a magyar filmtörténet, az nem lehet közömbös ezen adat iránt. Legalábbis, amíg nem látta a Nem kell mindig kaviárt: akkor viszont gyorsan elfelejti a friss élményt, és ismét maga előtt látja a csavargó gyerekeknek zongorázó Somlay szomorkás mosolyát. Közben, igaz, történik a vásznon egy-két bonyodalom: kémek és ellenkémek között téblábol a hős, össze-vissza repülget a harmincas évek Berlinje, Londonja és Párizsa között, s elragadóan mulatságos titkosszolgálati ügynököket ültet fel naiv ostobaságával.

A film a gazdasági csoda, az adenaueri korszak Nyugat-Németországában készült, amikor már a második világháborúról is lehetett szórakoztató filmet készíteni: igaz, valahogy úgy, hogy azért a német ügynökök angol és francia kollégái se látszanak sokkal barátságosabbaknak.  Valaha ugyebár, torzsalkodtunk is egymással mi, nyugatiak, németek, angolok, franciák, dehát az egész nem volt több afféle mulatságos félreértésnél. Radványi Géza, a művész, a Valahol Európában rendezője persze tudta, hogy mégiscsak több volt a dolog kaviáros ballépésnél, de e munkája nyilvánvalóan megrendelésre készült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5798