KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eldorádó

Gelencsér Gábor

Magyar, 1988. Rendezte és írta: Bereményi Géza. Szereplők: Eperjes Károly, Pogány Judit, Tóth Barnabás. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 100 perc.

 

Bereményi Géza 1988-as, magyar és európai díjakkal gazdagon kitüntetett második önálló rendezése – s ez a mából visszatekintve különösen jól látható – alapvetően szakít az ötvenes évek és 1956 addigi filmes ábrázolásmódjával. A gyártás és a bemutatás (1989 eleje) alapján arra gondolhatnánk, a rendszerváltozás nyit teret az újfajta, politikailag bátrabb és hitelesebb hangnak, ám valójában nem erről van szó. Az Eldorádó nem a magyar filmtörténeti hagyomány ideológiai és/vagy politikai diskurzusához szól hozzá, hanem kilép abból, újfajta szempontrendszert, főhősén keresztül egészen más értékrendet, sőt életfilozófiát érvényesít, s ebben a sajátos paradigmában vizsgálja az 1945 és 1956 közötti időszak történelmét.

Az új paradigma legfigyelemreméltóbb vonása, hogy egyszerre képvisel egy valós, praktikus értékrendet, s érzékelteti annak archetipikus, örök, mitikus aspektusát. A film stílusának legnagyobb érdeme pedig e kettősség egymásba játszása: az Eldorádó az ötvenes évekbeli Teleki téri piac világának hiteles, ugyanakkor stilizált bemutatása, ahol néhány dinnye léggömbként emelkedhet a magasba, ha az adott lélektani szituáció, ez esetben egy diftériás roham szubjektívje éppen úgy kívánja. De ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy Kardos Sándor kamerája „elszabaduljon”, s a történelmi valóság elemeiből szürreális összképet rakjon össze (mint a lokál- meg a kocsmajelenetben), vagy szó szerint a feje tetejére állítsa az egyébként valóban a sarkaiból kiforduló világot (ahogy ez több piaci sétán is látható, amelyet valóban a kezében lóbált kamerával vett fel az operatőr). E valós és mitikus világ/kép centrumában a piackirály Monori figurája áll, akinek alakját és történetét az író-rendező saját nagyapjáról mintázta. (Az audiokommentár alapján úgy tűnik, Bereményi szinte semmit sem talált ki; mintha csak az emlékeit rendezte volna történetté.) Mi is tehát ennek a mitikus, Eperjes Károly alakításában már-már egzaltált Nagyapának az életfilozófiája? Az arany az egyetlen fedezete az életnek; többet ér, mint a vallás vagy a politika. Valóban életet ad (megmenti a már halott unoka életét), s ha erre nem képes, akkor ennek az életfilozófiának befellegzett – az élettel együtt. Ez történik az 1956-os forradalom zűrzavarában, amikor Monori, zsáknyi arany ide vagy oda, belehal egy ostoba vakbélperforációba, s ebben az új, aranyfedezetnélküli paradigmában indul el az unoka, azaz az alkotó és nemzedéktársainak felnőtt élete.

Az Eldorádó bemutatása óta az aranynak mintha ismét volna fedezete. Érdemes feltenni a kérdést: ennek a régi/új paradigmának vajon most örülnünk kéne. Itt van az eldorádó!? Vagy maradjunk inkább csak abban, hogy itt van az Eldorádó – DVD-n.

Extra: Hirsch Tibor audiokommentára Bereményi Gézával és Kardos Sándor operatőrrel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12952