KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/április
• Kornis Mihály: A krízis – és a divatja
• Nóvé Béla: Happening helikopter-huzatban
• Reményi József Tamás: Both Benedek emlékműve Hajnali háztetők
• Székely Gabriella: Input – output Csók, anyu
• Lukácsy Sándor: Mit takar el a fügefalevél? Banánhéjkeringő
• Pošová Kateřina: Túl sok a színes csomagolás Beszélgetés Jiří Menzellel
• Koltai Ágnes: Hit, remény, félelem O-bi, O-ba, avagy a civilizáció vége
• Matos Lajos: Vigyázat! Jön a habverő! Gyilkos robotok
• Bikácsy Gergely: Don Quijote győzelme Buñuel Mexikóban
MÉDIA
• György Péter: Reklámkorszak Remlámfilm
• Lajta Gábor: Mona Lisa szereti a banánt Reklám és művészet
• Koltai Ágnes: „Gondolkodjon, érdemes!” A magyar reklámfilmekről
• Szemadám György: A rek-lám-fil-mek fon-to-sak! Reklámfilm
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Silverado
• Vida János Kvintus: Esti eső
• Hegyi Gyula: A tuareg bosszúja
• Baló Júlia: Szerepcsere
• Farkas Ágnes: Éden akció
• Faragó Zsuzsa: Csulandra
• Faragó Zsuzsa: Rám zuhant az éjszaka
• Tamás Amaryllis: Emlékek, emlékek
• Gáti Péter: Bagoly mondja verébnek
• Tamás Amaryllis: Becéző szavak
KÖNYV
• Báron György: Egy szerelem krónikája
KRÓNIKA
• N. N.: Levélváltás az amatőrfilmről

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó mohikán

Benke Attila

Last of the Mohicans – amerikai, 1977. Rendezte: James L. Conway. Szereplők: Steve Forrest, Ned Romero, Don Shanks. Forgalmazó: Szaturn Film. 120 perc.

André Bazin híres írása óta tudjuk, hogy a westernműfaj mozgóképpé átlényegülve találta meg igazi önmagát. Persze a Vadnyugat modern mítosza mindmáig szorosan kötődik felmenőihez, többek között a ponyvairodalomhoz. Így James Fenimore Coopernek kiváltképp sokat köszönhet a western: többnyire indiánokról szóló, s a gyarmati viszonyok káoszából megszületni készülő Amerikában játszódó művei sok generáció gyerekkorát aranyozták be. Egyik közismert, és a filmtörténet során rengeteg feldolgozást megért regénye Az utolsó mohikán (még a mi Lugosi Bélánk is volt Csingacsguk egy német adaptációban!).

Az 1977-es tévéfilmet némileg megérintette a hatvanas–hetvenes évek forró szele. Ugyanis például az 1936-os Randolph Scott-féle klasszikusban domináló stúdiófelvételekkel szemben szinte végig a gyönyörű tájak erdőit szeljük át a természet- és indiánbarát Sólyomszemmel és két mohikán társával (lásd a hetvenes évek környezettudatosságát, és például Pollack Jeremiah Johnsonját). Emellett pedig az őslakosok itt nagyon is jogos lázadók, teljes értékű emberek, akiket a fehérek barbársága rontott meg (lásd a revizionista westerneket, a Kis Nagy Embertől az Akit Paripának hívtakon át a Chato földjéig). Mindezen túl azonban egy vérbeli, bár vér nélküli, családbarát szórakoztató kalandfilmet kap a néző, kötelező komikus epizódokkal, népmesei tanulsággal. James L. Conway műve sok helyütt modoros, gyermeteg, megmosolyogtató, és nem ér fel Michael Mann lehengerlő 1992-es feldolgozásához – viszont sablonosságuk ellenére is szerethető karakterei, illetve a gyerekkorban rongyosra olvasott regény iránti nosztalgia miatt egy szombat délután ez a mohikán is begyűjthet néhány nézői skalpot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10553