KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csillagom, halálom

Harmat György

 

Pablo Neruda nálunk a Thália Színházban bemutatott költői játékából (Joaquín Murieta tündöklése és bukása) készült ez a szovjet rock-musical, amelyben chilei nincsteleneket a meggazdagodás vágya Kaliforniába űz az aranyláz idején. Köztük van Joaquín Murieta, az ifjú álmodozó, aki a hosszú hajó-úton feleségül veszi a szép Teresát. Az „ígéret földjén” valamennyiük sorsa tragikusra fordul. E nagyigényű film híján van annak az egységes stílusnak, amely a jó zenés film talán legfontosabb ismérve; pedig a kellemes zene, s legfőképpen Alekszandr Antyipenko költői és következetes fényképezése megfelelő „egységesítő” elem lehetne. Hogy a musical-”hitelesség” mégsem jön létre, az elsősorban a rendező hibája: zavaróan keveri a hangulatokat. A Halál szimbolikusnak szánt, de színészileg bántóan túljátszott figurája a legalkalmatlanabb pillanatokban fakaszt nevetést – az alkotók szándéka ellenére. Megjelenése hol egy lírai jelenet, hol meg egy naturalista kegyetlenkedés-sorozat hatását szaggatja szét.

E filmből hiányzik a tánc, pedig jobb musicaleknek (Oliver, Hair) nem véletlenül elengedhetetlen alkotórésze a mindennapi mozgásból kiinduló koreográfia, amely segíti megteremteni a zenés film magasabb stilizációs fokát. A stílusingadozás és stíluskeveredés (szimbolikus játék, kalandfilm, ballada) a fő oka, hogy a Csillagom, halálom nézője némely szépen megkomponált részlet (például Teresa temetése) ellenére is élmény nélkül marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6436