KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egész nap esik

Sarodi Tibor

 

Képzeljünk el egy vonzó, bár már nem egészen fiatal, világot látott nőt, aki véletlenül egy elkeserítően unalmas faluba csöppen a világ végén. Az esemény felrázza a három tagú „helyi intelligenciát”. A snájdig százados hevesen udvarol, a piperkőc doktor is csapná a szelet, de hamar rájön, hogy reménytelen. A nyamvadt, borostás tanár hol csendesen asszisztál, hol vodkával átitatott bölcsességeit ontja, amelyeket a másik kettő akkor sem értene, ha véletlenül odafigyelne. Kiderül, hogy a távoli Göttingenben nem csak az egyetemet látogatta: charlestont jár a vándorcirkusz csillagával. És amikor a hiúságában sértett tiszt erőszakoskodni kezd a művésznővel, a védelmére kel. Reggel a nő és a tanár egymást átölelve, együtt hagyja el a falut a cirkusz-karavánnal.

Valószínűtlen, ugye? Olyan, mint egy mese. Az is. Hogy mindez a harmincas években Bulgáriában történik, annak nincs különösebb jelentősége. Bár a novella, amelyből Vladiszlav Ikonomov filmje készült, a század elején íródott, és a légkör inkább a „boldog békeidőket” idézi, mint a harminc évvel későbbi korszakot. A szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. De minek is: a gonosz mostoháról mindenki tudja, hogy gonosz. A katonatiszt utálatos. A piperkőc üresfejű. A filosz nem szépfiú, de okos. Az idomárnő mondén, de lelke is van. És a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket: hoppon maradnak. A szerelmesek egymáséi lesznek. Aki akarja, mélyebb tanulságokat is levonhat magának, de felesleges. Aki viszont kellemes időtöltést vár egy filmtől, az megtalálja. És megmarad benne egy-két szokatlan arc, villanásnyi jelenet, egy furcsa hangulat és az álomszerű befejezés lebegő emléke.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6388