KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bolygók együttállása

Koltai Ágnes

 

A Bolygók együttállása a szovjet Vagyim Abdrasitov negyedik játékfilmje. Szokatlan mű: frivol és mélységesen keserű. „Fantasztikus történet” – írta az alcímbe a rendező, de a film csupán csak annyira fantasztikus, mint egy hadgyakorlat a békében. Hősei negyvenes éveiket taposó meglett, fáradt, vagy kicsattanóan jókedvű férfiak tartalékos katonák, kétévente találkoznak az esedékes katonai kiképzésen. Az utolsó alkalommal keserű csalódás éri őket, nem mondták meg nekik, hogy a fák közé rakétakilövőt helyeztek el, hiába tartóztatták fel az ellenséget, egy váratlanul becsapódó lövedék elpusztítja a hat bátor embert. „Önök hősi halált haltak, köszönöm a szolgálatot”, búcsúzik el tőlük a parancsnok, s ezzel elkezdődik a hat tartalékos katona kálváriája. Sehogysem tudnak megbarátkozni a gondolattal, avval az abszurditással, hogy ők élő hősi halottak. Napokon át kalandoznak, elvetődnek egy lakatlan szigetre, egy különös városba, ahol magányos, férfiakra éhes nők élnek, és végül egy városnyi szociális otthonba, csupa magába zárkózott, emlékeinek élő anyóka és apóka közé. Lassan eltelik a kalandos hét, eljön a búcsú ideje, és az eleven hősi halottak üres életükkel néznek szembe.

Abdrasitov „fantasztikus története” olyan világot ábrázol, amely még mindig a háború bűvöletében él. A hadgyakorlatot a klasszikus szovjet háborús filmek stílusában fényképezte az operatőr, a folyón átkelő teherautók, a tankok éjszakai vonulása ismerős képek. De a háború mint összetartó erő, mint a közösség öntudata – ritkán hangoztatott tény. Talán csak Nyikita Mihalkov mai filmjeiben ilyen magátólértetődő katonaság és civil élet összeolvadása. Abdrasitovnál háború nem mellékszereplő, ott él még mindenki tudatában, nem süllyedt még a feledés mélyébe, ez az a kapocs, amely még a mai negyvenéveseket, az életet egyébként gyengéden szerető hat tartalékos tisztet is összeköti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5286