KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Onimasza

Nagy Zsolt

 

Gosa Hideo több, mint száznegyven perces monumentális gengszterballadája A keresztapa remake-je, természetesen az európai ember számára olykor érthetetlen, egzotikus, saját évszázados törvényeivel és hagyományaival büszkélkedő Japánba helyezve. Az Onimasza-banda tündöklését és bukását követhetjük nyomon 1918 és 1937 között. A történetet a műfaj szabályai alapvetően meghatározzák; kell bele rivalizálás, párbaj, érdekházasság, szerelem, betegség, halál, örökösödési harc, utódkeresés, leszámolás stb. Az események logikája alapján újat itt nem nagyon lehet mondani, lehetne viszont másképpen elmesélni a szokványos mesét. Hideo filmje annyiban hoz friss vért a műfajba, hogy a sztori „körítése” számunkra – és a világ nagyobbik része számára is – egzotikum. Bár a díszlet és a világítás gyakran Fassbinder Querelle-jét idézi, mégiscsak „igazi” japán házbelsőket láthatunk, titokzatos kenőcsök, italok, feliratok, kimonók, riksák teremtik meg a hiteles hátteret egy, helyenként hiteltelen történethez. A néző pedig megpróbálja magára erőltetni a bandavezér rezzenéstelen arcát, elviselni a filmet úgy, mint ő az új és új sorscsapásokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5078