KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagy durranás

Zsenits Györgyi

 

Az amerikai filmek „rongyosbáljába” nem lehet pusztán egy paródia a belépő. Itt aztán mindent be kell – és be is lehet – vetni, amit látni lehetett az elmúlt húsz-harminc évben az Újvilág túlcsorduló szélesvásznain. A végeredmény pedig még így sem lehet egyéb, mint egy kicentizett hatású, „igazi amerikai” film. Egy szedett-vedett szerkezetű vígjáték, kasszasikerrel kecsegtető paródia, amely filmművészet felől nézve már önmagában is a „gyanús” kategóriába sorolandó. De micsoda vígjáték! Bár a film alapötletét a Top Gun idillikus repülő-világának gúnyrajza adja, egyúttal egy végtelenül pimasz filmtörténetet is láthatunk: a régi „nagy durranások”, hangos amerikai filmsikerek egy-egy kockáját, jelenetét, vagy éppenséggel csak egy-egy apró tárgyi utalást – s mindezt természetesen a humor legkülönbözőbb rétegeiben meghempergetve. A szerzők kaján vigyorral idéznek egymás mellé olyan filmeket, mint a Diploma előtt, a Szelíd motorosok, a Superman vagy a Farkasokkal táncoló. Ennyi komolytalan zagyvaság láttán a néző mégis kénytelen nevetni. Szinte minden másodpercre jut egy jobb-rosszabb poén, s mindeközben az US Navy szuperbombázói rendeznek pazar tűzijátékot a vásznon. Mert az alaptörténet mégiscsak a szorongó főpilóta hajmeresztő kalandjainak paródiája.

Persze könnyen röhögcsélek. Talán nekem is pszichés zavaraim támadnának, ha valamely dicső ősöm kipreparált szeme révedne rám egy aranyszelencéből. Az ilyen morbid ereklyékkel csínján kell bánni, máskülönben üldözni kezdenek bennünket. Legalább olyan szemrehányó tekintettel, mint amilyennel a kifigurázott rendezők nézik majd ezt a vígjátékot...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4247