KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/március
• Grunwalsky Ferenc: Andrej Tarkovszkij
• Kovács András Bálint: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• Szilágyi Ákos: Az idő betegsége Tarkovszkij Nosztalgiája
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Báron György: Léhán, komolyan Magyar film, 1986
• N. N.: A MUOSz Filmkritikusi Szakosztályának díjai
• Lukácsy Sándor: Gyász-zsoltár, (félig) gyerekhangon Elysium
• Barna Imre: „Nagy átverések folynak itt” Vakvilágban
• Kósa Ferenc: A Béres-ügy Naplójegyzetek
• Nagy László: Megszületett Híradás egy ígéretes hatású szerről
• N. N.: Az utolsó szó jogán Potréfilm dr. Béres Józsefről
• Bikácsy Gergely: A tájfun szeme Nantes
LÁTTUK MÉG
• Waszlavik László: Magic – Varázslat (A Queen Budapesten)
• Nóvé Béla: Veszélyes őrjárat
• Schubert Gusztáv: Nő a volánnál
• Ardai Zoltán: Sárga Haj és az Arany Erőd
• Nagy Zsolt: Asterix, a gall
• Baló Júlia: Szikét kérek!
• Tamás Amaryllis: Békés ég
• Mannhardt András: A gésa
• Nagy Zsolt: Rock Rióban
• Schreiber László: Hajnalcsillag
• Nóvé Béla: Kakukk a sötét erdőben
TELEVÍZÓ
• Kazovszkij El: Mnouchkine Molière-je avagy a színház és Jákob létrája
KRÓNIKA
• Schubert Gusztáv: Cary Grant (1904–1986)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dr. Dolittle

Bori Erzsébet

 

Vizsgált művünket mindjárt kétfelől is belehelyezhetjük a műtörténet tiszta vizű folyamába. Adott egyszer a népszerű könyvsorozat, az állatok nyelvén értő juhászról, Dr. Dolittle-ről. A téma eddig legismertebb feldolgozásában, úgy 1967 táján a nagyszerű Rex Harrison adta az állati orvost. Persze könnyű volt neki, hisz úgyszólván egyenest a My Fair Ladyból érkezett, ahol ugyancsak nyelvgyógyászt játszott, ráadásul kis ápoltját, Elisát még Dolittlenek is hívták.

Másfelől ma a nemkülönben kiváló Eddie Murphy kelti életre a jelentős hatékonyságú egészségügyi dolgozót. Nos, az ő múltjában is találhatunk szép számmal olyan szerepeket, melyek játszva teremthettek alapot mostani remekléséhez. Ő volt háromszor is a Beverly Hills-i zsaru, és túléltünk vele kétszer 48 órát. E kétségtelenül nagyívű dolgozatok minden szinkron-dramaturg álmainak netovábbjai, hiszen úgyszólván kizárólag négybetűs szavakból épülnek fel dialógusaik. Eddie szájából csak úgy dől bennük a sok disznóság. Tiszta sor, az állatok nyelvén beszél e produkcióban - s a dokumentarista ihletettségű Harlemi éjszakák nyelvezetének mélyebb elemzését ezúttal már szóba se hozzuk. Tudományos pályájának sikereiről pedig a Bölcsek kövére című örökbecsűből nyerhettünk hiteles képet.

További segítségként ez utóbbi kis gyöngyszemben több ízben is, mondhatni kockáról-kockára, a komputerrel rajzolt Eddie ügyeskedését követhettük nyomon.

Minden stimmel tehát. Most Murphy mester körül sertepertél számítógéppel vászonra vitt állatsereglet. Igaz, itt a kör be is zárul, de a fejlődés egyenletes. A műtörténet megállíthatatlanul halad a szent cél felé, az egyetlen helyes csapáson. A nagy tülekedésben szinte az élen lohol a vicces Eddie is. Akárki meglátja, ő lesz az Egyesült Államok első színesbőrű elnöke, hiszen már most is majdnem annyira röhejes, mint az igazi.

Majd nyöghetjük törvényeit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3873