KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindennapi kenyerünk

Vajda Judit

Unser täglich Brot – német, 2005. Rendezte és írta: Nikolaus Geyrhalter. Kép: Nikolaus Geyrhalter. Szereplők: Claus Hanzen Petz (Claus), Arkadiusz Rydellek (Arkadiusz), Barbara Hinz (Barbara), Renata Wypclow (Renata). Gyártó: Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion / 3Sat / Austrian Filmistitut. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

A Mindennapi kenyerünk, Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje nehéz darab: dialógus, szöveg és bármiféle kísérőzene nélkül mutatja be a tenyésztés és termesztés nagyüzemi folyamatait: azt, ahogy a csirkéből és a disznóból hús lesz, illetve TV-paprikát és kígyóubit varázsolnak elő az üvegházból vagy a fóliák alól. Kevés kivételtől (néhány valóban véres és kegyetlen jelenettől) eltekinte azonban mindez semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk. A legtöbb munkafolyamatra ugyanis a tökéletes profizmus, a gondosan kidolgozott hatékonyság a jellemző. A nagyüzemi vágóhíd steril látványa sokkal kevésbé véres és megrázó, mint egy vidéki disznóölésé, a gyümölcsszüretelésben pedig végképp semmi felháborító nincs – éppen ezért a néző elbizonytalanodik: mit is akar neki mindezzel a rendező mondani?

Habár a Miatyánkból kiemelt cím arra utal, az alkotó valamilyen üzenetet akar közvetíteni, a mű kifejezetten oktatófilm jellegű jeleneteit nézve ez erősen kétségessé válik. Geyrhalter becsületes pozíciót vesz fel: nem akar befolyásolni, laissez faire módon meghagyja a szabad döntés jogát a nézőnek, ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy kicsit olyan, mintha egyáltalán nem akarna semmilyen hatást sem kiváltani. A film néhány emlékezetes képsorát nézve (például amikor a képmező bal oldalán még élnek a csirkék, a jobb oldalon pedig már halottak) ugyan elmerenghetünk azon, hogy egy vágóhídi állat mikor szűnik meg élőlény és mikor kezd el tárgy lenni (mert egyértelműen nem akkor, amikor meghal, hanem sokkal korábban – ha valami, akkor ez kiderül a Mindennapi kenyerünkből), efféle elmélkedésre azonban egy kiadósabb rövid dokumentumfilm is ugyanilyen alkalmas lett volna. A végén már annyira mechanikus és monoton a különféle, ám jellegüknél fogva rendkívül hasonló cselekvések bemutatása, hogy körülbelül a játékidő felétől már csak olyasféle gondolatokat vált ki belőlünk, amik akár köldöknézés közben is eszünkbe jutnának. Talán fontos, hogy megnézzük, amit Geyrhalter mutatni akar, másfél órát azonban kár elrabolni emiatt a nézők idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9225