KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezüstnyereg

Tótisz András

 

Nem igaz ám, hogy a westernekben nem is töltenek, csak lőnek. Az Ezüst nyeregben például igenis töltenek. Igaz csak egyszer, de az is valami, és a valóság hű ábrázolása nem egy makaróni western feladata.

Az Ezüst nyereg tehát nemcsak egy nemesfémből készült díszes lószerszám, hanem így becézik a hőst is aki használja e makaróni westernben. Makaróni, nemcsak azért, mert Olaszországban készítették, hanem azért is, mert ügyesen elkerül minden művészkedést. Nem bemutatja a vadnyugatot, nem isteníti, le sem leplezi, egyszerűen keretnek használja. De még csak nem is a vadnyugatot használja keretnek, mint az igazi westernek, hanem a vadnyugati filmek sablonjait. Postakocsi, postaállomás, marcona rablók, hülye seriff, szalon és kupi, forgópisztolyos mesterlövészek, akiknek semmi dolguk sincs az őgyelgésen kívül... No, meg egyéb sablonok a vérbosszútól a talpraesett kisgyerekig.

A soha nem volt világot az Ezüst nyereg nem is próbálja másnak mutatni mint díszletnek, vad tájakkal, vad férfiakkal, szép lovakkal, és szép nőkkel. A makaróni western nagyüzemi konyháján a sztori gyenge tésztáját bőséges paradicsomvérrel locsolták, és szerencsére humorral. A hős éjjel-nappal viseli az „ő” jellegzetes kabátját, társa megjelenését kígyócsörgés kíséri, mint Homérosz hőseit az állandó jelző.

Szóval könnyű – akár az Ezüst nyereg példáján – elsorolni a jó kommersz kalandfilm alkotórészeit, csak éppen megcsinálni lehet igen nehéz, ha idehaza sehogy sem akar sikerülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7912