KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Feketepiac

Vanicsek Péter

 

A rendező olyan nagyszerűen él a késleltetett expozíció eszközével, hogy már-már a finisbe fordulunk, amikor először kezdjük kapisgálni, miről is szól a film valójában.

A második világháború már a vége felé jár, amikor a könnyen sebesült Szása hazatér kipihenni sérülését. A hátországban burjánzó feketepiaccal és a kisstílű csalókkal találkozik. Sérült karja nem akadályozza meg abban, hogy egy piaci verekedés során alaposan helyben ne hagyjon néhány csirkefogót. Így lesz eastern-hős a javából!

Ezután következik Szása botlása: a közeli állomáson garázdálkodó tolvajbandától ellop egy zsák rizst és eladja. A lejtőn – látszólag – nincs megállás, barátja és apja szemrehányásai leperegnek róla. Nagyszabású akcióba kezd: megzsarolja a feketepiac egyik központi figuráját. Ám csakhamar megtudjuk: ezt már a helyi hatóságok beleegyezésével teszi. Sikerül csapdába ejteni a tolvajokat, csak a szellemi vezér siklik ki a rendőrség karjai közül. Ám Szása – természetesen egymaga – nyomába ered, majd Charles Bronsont is megszégyenítő pisztolypárbajban legyőzi a nem kevésbé elszánt bűnözőt.

E történet módot ad a rendezőnek, hogy a háború utáni ország társadalmi-gazdasági helyzetét bemutassa. De valójában nem erre törekszik, inkább a westernbe oltott krimi szálait szövögeti, azok minden mesterkéltségével, álkonfliktusával, szuperhőseivel és sarkosan jó–rossz figuráival. A nehézkes indulás és néhány felesleges tiszteletkör ellenére azonban a maga műfajában fogyasztható, izgalmas ez a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6901