KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szupermodell

Farkas Miklós

Krimi? Sci-fi? Thriller? Nem tudom. Az író-rendező, Michael Crichton sem tudja. Amit tudhatott, az az, hogy ezúttal nem áll mögötte olyan „isten is filmre teremtette” bestseller, amilyen a Kóma volt. Tudhatta továbbá, hogy a szupermodellek (vagyis egyszerűbben: reklámgörlök) sorozatos likvidálásának oka után szaglászó plasztikai sebész történetének fordulatai között mindössze két – viszonylag eredeti – ötlet van: a gyilkosságok indítéka, meg egy speciális lőszerszám, amellyel a borzongató külsejű bérgyilkos „itt repül a kismadár” felkiáltással áldozata szemébe villant, mitől is az elkábul. Szóval ezen okokból kifolyólag a Kóma mindenfajta logikát nélkülöző testvérfilmje, talán még pazarabb kivitelben tálalja az automatizált bűnbarlang – ezúttal egy filmgyár – szemkápráztató kulisszái között zajló üldözéseket, továbbá autóshajszákat, lövöldözéseket, s nem utolsósorban a korosodó Albert Finneyt, átellenben pedig az amerikai krimik ügyeletes Gonoszát, James Coburnt. A Szupermodell – mindezekkel együtt – mégis vontatottra, laposra, unalmasra sikeredett.

Pedig ha jó film nem is, de élvezhető mozi még kikerekedhetett volna belőle. Nem kellett volna más, mint hogy Crichton a műizgalmak, műborzalmak helyett Az első nagy vonatrablás című filmjében csillogtatott remek humorát adja. Ahogy teszi is, ám sajnos későn, csupán a Végső Nagy Leszámolás jelenetsorában, amikor már ő sem bírja tovább röhögés nélkül ezt a komputerizált agyrémet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6495