KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hat gézengúz

Matkócsik András

A hat kis gézengúzt kiskorú bűnözőknek is nevezhetnénk, mert az anyátlan-apátlan árvák – kicsit idősebb nővérük védőszárnyai alatt – parkoló autókat fosztogatnak, csupaszítanak le egészen a karosszériáig. Ám nem ők az elvetemültek, hanem a gonosz seriff, aki az alkatrészek orgazdájaként szemet huny a dolgok fölött.

Már az eddig leírtak is megérdemelnének némi társadalomvizsgálatot, a rendező azonban épp ellenkezőleg, mindezt nagyon mulatságos alapszituációnak találja. A filmbeli korakamasz fiúk nagy szakértelemre tesznek szert az autóleszerelés terén, amit a későbbiekben, jó útra térésükkor kamatoztatnak. Egyik áldozatuk, Brewster, az autóversenyző – a country-sztár, Kenny Rogers alakítja – aki épp most készül visszaszerezni régi babérjait, rajtaüt a bandán, de aztán elárasztják az apai érzések, és nem engedi árvaházba dugni a fiukat, mert ott lehet, hogy még iskolába is kéne járniuk. A továbbiakban autóversenynek, enyhe erotikának, bunyónak, kamaszlány-lelkizésnek vagyunk szemtanúi, kellenes country zene kíséretében. Brewstert, aki férfias és jószívű, minden útmenti bisztróban várja egy kiszolgálólány, de mivel a kis árváknak szeretetre is szükségük van, felhagy léha életmódjával, a fiúk segítségével megnyer egy fontos autóversenyt, feleségül veszi régi hű szerelmét, házat vesznek, ahol mint egy nagy család, boldogan élnek, míg meg nem halnak. A film végén mindenki boldog, kivéve a seriffet, mint hoppon maradt orgazdát.

A rendezés elég laza, akárcsak az operatőri munka és a bizonytalan vágás. A film műfaját nehéz meghatározni. Talán rá lehetne húzni az „ifjúsági film” zubbonyt, de ennek némileg ellentmondanak az erotikusabb jelenetek, és az,

hogy alapvetően kedvet csinál az iskolakerüléshez és az autófosztogatáshoz. Mondjuk inkább úgy: egy film, amelynek a nyári szabadtéri bemutatás jobban növelte volna a fogyaszthatóságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6255