KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A betörés nagymestere

Máté J. György

 

A filmnek, a magyar címmel ellentétben, két főszereplője van. Néhány kocka után már összebilincselve menekülnek a rendőrök golyói elől olyan sziklafalakon, amelyektől profi hegymászók is nagyon megijednének. A szökött fegyencek: specialisták, mindenféle „nagy balhé” mesterei. Nemcsak a sziklamászáshoz értenek, a számítógépet éppoly jól kezelik, mint a diplomatatáskába épített miniatűr fényképezőgépet. Szóval: profik a javából.

Az első félóra után – remekül időzítve – váratlan fordulat következik be: az egyik fegyencről kiderül: beépített rendőr, az egész bilincseléses menekülés színjáték volt csupán.

Ettől a pillanattól kezdve nyitottabbá válik a történet. Sikerül-e a nagy betörés? Sikerül-e a rendőrség célja: összeugrasztani a gengszterbandákat? Kibírja-e ezek után egymást a két profi: rabló és zsaru – egy csapatban? Kié lesz, lesz-e valamelyiküké roppant vonzó segítőtársnőjük, akiért – bevallom – a néző is sok mindent megtenne.

Úgy gondolom, nem bánja meg aki végleg megcsömörödve a századik bugyuta Bud Spencer-filmtől, és az egyéb megverhetetlen szuperhősök kalandjaitól, még egy utolsó kísérletet tesz a magyar mozikban látható krimikkel, és úgy dönt, hogy megnézi a betörés specialistáinak történetét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5808