KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hóbortos népség

Schreiber László

 

Uys, a Sivatagi show és Az istenek a fejükre estek rendezője ebben a régebbi filmjében olyasfajta kópéságokat talál ki szórakoztatásunkra, amilyenekhez hasonlókat Karinthy vagy Kosztolányi vidám elbeszéléseiből ismerhetünk.

Apró történetek, vagy inkább helyzetgyakorlatok, kísérletek sorozatából áll össze a film. A több tucat hétköznapi és lehetetlen helyzetben egy a közös: jól megszervezett szituációkba avatatlan, mit sem sejtő járókelőket vonnak be, és a kamera segítségével rögzítik reakcióikat, viselkedésüket. A film készítőinek bevallott szándéka természetesen a kísérlet, de azt is jól tudják, hogy a legjobban, leghangosabban nevetni, röhögni egy másik, lóvátett, gyanútlan szerencsétlenkedő emberen tudunk. Talán soha olyan nagyokat nem nevettünk, mint gyerekkorunkban, amikor a zsinegre erősített, újságpapírral kitömött pénztárcát elrántottuk a szerencsés megtaláló elől. Uys arra is ügyel, hogy ne hozza kellemetlen vagy ne adj isten megalázó helyzetbe a kísérletek alanyait, bár lehet, hogy ezt nem elsősorban etikai megfontolásból teszi, hanem hogy elkerülje azt a kis rossz érzést vagy sajnálkozást, ami megrövidítené a nevetést.

A helyzetek némelyike innen-onnan ismerős, de végül is jól szórakozhatunk, valószínűleg majdnem olyan jól, mint Uys és stábja a forgatás során.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5807