KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minden a Paradicsom bűne

Székely Gabriella

Meg kell a szívnek szakadni. Azt sem tudja az ember, kiért hullajtsa könnyeit. A börtönből szabaduló, érző szívű apáért, aki, miután letöltötte a fegyveres rablótámadásért rárótt éveket, mindenáron vissza akarja szerezni az időközben örökbeadott kisfiát? A szépséges nevelőanyáért és férfiasan finom lelkű férjéért, akik boldogságban nevelik a sajátjuknak vallott, hatéves csöppséget? Vagy a kiegyensúlyozott körülmények között cseperedő kisfiúért, aki, ha szerencséje van, sosem érezheti vállán a vérszerinti apa kezét?

Francesco Nuti az olasz Családi kör erkölcsi dilemmáival facsargatja nézői szívét, és közben filmjének főszereplőjeként eljátssza az ügyefogyott nagyvárosi kisember érzelmes komédiáját. Hogyan kerülhetett annak idején fegyver a kezébe, és mit akarhatott elrabolni? A választ csak a forgatókönyvíró ismerheti, a filmben elénk lépő Rómeó a légynek sem tudna ártani. Turistának álcázza magát a magas hegyek közé zárt kis faluban, ahol gyermeke él új családjában. Barátságot köt velük, hozzájuk költözik, megpörkölődik az ifjú mama tüzében, néhányszor jól ráijeszt a nézőre, hogy felfedvén kilétét megzavarja az áldásos harmóniát, de aztán a közönség könnyeivel küszködve búcsút int a paradicsomi idillnek.

Ornella Muti és a hófödte olasz Alpok varázsos domborzata egyébként valóban szemet kápráztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5434