KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 222-es járat

Faragó Zsuzsa

 

Az esti New York nagyon fényes, nagyon hangos, nagyon színes képeivel kezdődik A 222-es járat című szovjet film. A néző fokozódó érdeklődéssel nézi ezeket a képsorokat, s meglepve tapasztalja, hogy Szergej Asztahov kamerája Jelfedező szimpátiával figyeli a „bűnös város” életét.

Ez a nyitottság már csak azért is figyelemre méltó, mert a film éppenséggel egy szovjet–amerikai konfliktus, egy néhány évvel ezelőtt lezajlott politikai botrány történetét dolgozza fel meglehetős hűséggel: egy szovjet táncosnő-sportoló házaspár amerikai turnéjáról csak a feleség térne haza, idő előtt, hogy a férje disszidálása miatti provokációt megelőzze. Ám az amerikai hatóságok a repülőgépet, fedélzetén száznál több szovjet és amerikai utassal, nem engedik felszállni. Több napos, sok menetes tárgyalás kezdődik...

Pergő kalandfilm helyett komótos politikai krimit rendezett Szergej Mikaeljan. Az érzelmességet viszont jól eltalált arányban adagolt irónia és önirónia mérsékli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5247