KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kalózok

Tamás Amaryllis

 

Minden kornak megvannak a maga „fény nélküli” Káin-emberei, a gonosz ösztönök kiírthatatlanok és változatlanok, legfeljebb az álcázási módjuk változik az idővel. Polanski 1986-os sikerfilmjében egy kalózban, Red kapitányban ölt testet a kegyetlenség, a csalfaság és fondorlat. Átalakulhat a világ, a társadalom, a kultúra, a Red kapitányban lakozó Káin azonban maradandó. Kinek ne volna egy igaz története elmegyógyintézetbe vagy elfekvőbe zsuppolt „felesleges” avagy „móresre tanított” rokonokról, válóperes vagyonmegosztásnak titulált, kiskanálig menő, a birtoklás mindenhatóságát mindennél többre tartó harácsoló csatákról, a közös gyermekek ürügyén a másik embert megalázó procedúrákról, ellehetetlenített sorsú házastársakról, heccből gyilkossá váló kiskorúakról? Dühvel és féltékenységgel, bosszúval és hazugsággal, kárörömmel telített e kalóztörténet szinte valamennyi szereplője a Neptunus hajó majd mindegyik lakója. S mivel a gyilkos hajlam, a mindenhatóság vágya, az alattomosság, a jogtalanság, Polanski kalandfilm-paródiájában szellemesen és agyafúrtan adatik elő, Walter Matthau alakítását pedig a Gonosz poézise lengi körül, könnyű a közönségsikert megjósolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4914