KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Little Voice

Békés Pál

 

 

Judy Garland, Marilyn Monroe és Marlene Dietrich nem szerepelnek a filmben. Szellemük mégis ott kísért a Little Voice minden jelenetében. Szinte együtt élnek az angol tengerparti városka padlásszobájában Laurával, akinek apja halála óta szavát sem lehet venni; a lány az örökségét képező lemezgyűjteményt hallgatja éjjel és nappal. A rövidzárlatok közti szünetekben a koszlott zsákutcán az imádott énekesek hangja zeng, s Laura – ha néha mégis megszólal – inkább apja falon függő és Garland, Monroe, Dietrich kandallópárkányra támasztott képéhez beszél, semmint elviselhetetlen anyjához, aki jobbára férfiakat kajtatva járja a környező kocsmákat.

A hímvadászat legértékesebb trófeája, Ray, a helyi illetőségű zug-impresszárió, éppen a kopott díványon dögönyözi Mary-mamát, amikor megüti fülét a padlásszobából zengő hang. Nem lemezről szól. Laura énekel, aki a magányos remete-évek alatt megtanulta a showbiz-istennők dalait, és hibátlanul utánozza valamennyit. Ray leszáll Maryről és beszáll a remélt nagy üzletbe. A padláson csillag született, és neki az a dolga, hogy megmutassa a nagyvilágnak. Ez egyben életének utolsó lehetősége is. A lerobbant város lerobbant tehetségkutatója egy lerobbant bárban szervezi a Nagy Showt, melyen a mindeddig rejtett tehetség megmutatkozik. Csakhogy Laurát nehéz kimozdítani már-már katatón zárkózottságából. Csak egyszer sikerül, akkor is csak azzal: apja emlékére ad koncertet. Az első, frenetikus sikerű bemutatkozást nem követi második. Laura moccanthatatlanul hever ágyán: nem hajlandó aranytojást tojó tyúkot játszani Mary és Ray kopár baromfiudvarán.

Az előző est diadalmámorától felvillanyozott közönség és a környék hatalmassága, az új sztárt az országos hír felé katapultálni kész impresszárió hiába várja Laurát a bárban. Helyette a nekikeseredett, részeg Ray érkezik. Leüti a műsorközlőt, magához ragadja a mikrofont, és előadja a „Hogyan csesztem el eddig mindig, de most már tele a tököm” tematikájú improvizatív szólót, mely könnyet csal a közönség szemébe...

A Little Voice a kisrealista hitelesség és a szürreális elemekkel dúsított savanykás irónia szűkölnivalóan hatásos egyvelege – jóleső ritkaság napjaink mozikínálatában.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4466