KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindörökké

Tamás Amaryllis

 

Az ősi tohuvabohu technikai-tudományos arculatú visszatérése – a kényelmes, ám rideg gazdasági-szociális szervezettség, a tehetség hajcsár kihasználása pusztán a fizikai szükségletek kielégítésére – nemcsak lelkes egyetértést szül, teljes visszautasítást is kivált. Olyat, amelyhez az összpontosítás, a gondolkodás és az észlelés aszkézisé-re van szükség. A gondolkodástörténet mindenkori vándor tudósainak, a szerzeteseknek visszatérése a meditációhoz, a gyermeki zsenialitás (együgyűség) tudatos megőrzése valódi belső szabadságot és elmélyült elhatározást feltételez. A szellem kíváncsiságát megőrző vándor-szerzetes, a kutató ember, amint az ész hamis optikáit mellőzve a lét és nemlét kérdéseit vizsgálja – az Ember, akinek lennie kellene. Aki együttélve, ugyanakkor elszigetelődve a kontár ember-istenek világától, élethosszig naponta kezdi újra az elmélkedést a kozmosz és az emberiség teremtésének titkairól.

Comenius, Cervantes, Voltaire, Goethe, Lamartine emberiség-költeményei és regényei ugyanazt a kérdést teszik föl, amit ez a szerzetesvallomásokra épülő dokumentumfilm is (honnan jöttünk? hol tartunk? hová megyünk?); – a lekiismerettől vezérelt ember viszontagságos útját követik a hit megtalálásáig.

A krisztusi életeszményt radikális formában megélő szerzetesek, apácák kontraszt-társadalma mindig is sajátos kihívás volt. Ma is az, hiszen Tölgyesi Ágnes filmjében nemcsak a negyven évvel ezelőtt betiltott szerzetesrendek még megszólaltatható bencés, piarista, ferences páterei képviselik a „lehet nem együtt úszni az árral...” ideáját, hanem mai fiatalok, akik a szerzetesi hivatást választották. Hogy a csorbítatlan isteni szabadságon meditáljanak, állhatatos egyszerűséggel és szerénységgel: „...arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban.” (Pascal, 693. töredék.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4145