KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A test

Tamás Amaryllis

 

Zsigmond Vilmos kamera-tekintete szentföldi tájakra, Antonio Banderas színészi talentuma a lélek belső tájaira kalauzol.

E film és témája – a mindenkori Hatalom könyörtelenségéről, vámpír-természetéről – aligha szorítható műfaji sémákba.

Hadseregben szolgált, régészetet tanult katonalány, valamint háborút megjárt titkosszolgálati kém, Matt – akit később vatikáni pappá szenteltek – próbál szabadulni a politika polipcsápjainak szorításából. Az „ok”: egy – felfedezésnek vélt – csontmaradvány tudományos módszerrel bizonyított azonosítása.

Az Egyház (a vallástörténet), az Állam (a hatalomtörténet), a tudomány elfogulatlanságát, a művészetek pártatlanságát, a mindennapok élhetőségét át- meg átszövi a burjánzó etikátlanság és korrupció. Hőseink – a régész és a pap – nem is akármilyen rangú kérdéssel kavarnak „világraszóló” botrányt, teremtenek aggódni valót a világi politikai és az egyház „felkentjeinek” – tenyérnyi vagyonukat, gazdasági érdekeiket illetően is. Azt állítják, meglehet: Jézus itt maradt a Földön. Gondoljunk csak a Barguzinban fellelni vélt maradványok kiváltotta indulatok igazi okára, vagy arra, hogy József Attila vagy Latinovits Zoltán „öngyilkosságát” is sokan kétségbevonják. (Esetleg újra kellene írni az irodalom és a színjátszás hazai történelmének egyes fejezeteit…)

Időnként szembesülni kell a legendákkal, a legenda-biznisszel, az oda-vissza politikai játszmákban egymás ellen hergelt kasmíriakkal, indiaiakkal, izraeliekkel, palesztinokkal… És akkor elkezdődhet egy új időszámítás. Az a bizonyos „bensőnkből vezérelt”. Ez Jonas McCord filmjének igazsága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3387