KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Stigmata

Hungler Tímea

 

A bájos Patricia Arquette, a pittsburghi fodrászlány egyre furcsábban viselkedik. Először majdnem belefullad a saját kádjába, majd – nagy elődeihez hasonlóan (Assisi Szent Ferenc, Padre Pio) – megjelennek rajta Krisztus sebei: a korbácsütésektől kezdve a töviskoronáig.

A vatikáni szentszék egyik csodák felkutatására specializálódott papját (Gabriel Byrne) küldi az amerikai fodrászlány megfigyelésére, aki a vérveszteségnek köszönhetően egyre rosszabb állapotba kerül, és nagyon el akar mondani valamit arámiul.

Filmünk, amely a fogyasztói kultúra cyber-techno-bébijének gyötrő kiválasztottság-élményét ábrázolja, méghozzá rendkívül erős, a misztikus horrorfilmekre (Ómen, Ördögűző) emlékeztető, egyszerre baljóslatú és éteri hangulatú képekben, még jó is lehetne. Csakhogy a dramaturgia hirtelen átvált hollywoodira: a háttérben annak az ötödik evangéliumnak a megtalálása húzódik, amely egyes szám első személyben idézi Jézus szavait. Az egyház a szenzációt igyekszik eltussolni, a fodrászlányt pedig az egyik elhalálozott fordító barát szelleme szállja meg, aki (ami?) így akarja a világ figyelmét a felbukkant ötödik evangéliumra irányítani.

A film innentől kissé olcsó filozofálgátasba hajlik az egyház, a vallás és a mezei hívő viszonyáról. Az ötödik evangélium megtalálásával, sugallja az alkotás, a világ az abszolút igazság birtokába jut, hiszen Jézus ebben nem az evangélisták tolmácsolásában, hanem közvetlenül szól híveihez, egyszóval, hangzik a végkövetkeztetés: az egyház Biblia-magyarázó szerepe megkérdőjeleződik. A probléma csupán az, hogy filmünk a vezérfonalnak szánt filozófiai mondanivaló taglalása közben megfeledkezik arról, hogy a szöveg jelentését nem maga a szöveg, hanem a mindenkori befogadó dönti el, vagyis a magyarázót és a magyarázatot sosem lehet kizárni...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2817