KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fülke

Nevelős Zoltán

 

Egyetlen helyszín, egy telefonfülke egy forgalmas manhattani utcán és 85 percnyi szakadatlan feszültség. A fülkében Stu Shepard, egy nagyszájú színészügynök társalog idegesen egy orvlövésszel, aki távcsöves puskájával mindvégig sakkban tartja őt, és olyan dolgokra kényszeríti, amelyeket kevésbé kényszerítő körülmények között nem tenne. Például őszinteségre, hazugságainak bevallására, saját hitványságának belátására. Stu ugyanis nemcsak ügyfelei futtatásában, hírek és álhírek adás-vételében enged meg magának hazug-félhazug trükköket, de a magánéletben is. Hiába van szép, okos felesége, a reggeltől estig tartó mobiltelefonálást delente megszakítja a film helyszínéül szolgáló fülkében, hogy onnan a lebukás veszélye nélkül fűzhesse egy zsenge színésznő fejét. Az orvlövész minderről tud, és önjelölt bíróként és véreskezű mentőangyalként úgy dönt, jó útra téríti a fiút.

A nyugdíjaskor felé járó Joel Schumacher rendező, amióta felhagyott a szuperprodukciók (Ha ölni kell;, Batman és Robin) gyártásával, kis költségvetésű, színészközpontú produkciókkal (Hibátlanok; Tigrisek földjén) ébresztett tiszteletet munkássága iránt. A fülkében a Tigrisek földjén azóta sztárrá lett főszereplője, az ír Colin Farrell találkozott Larry Cohen (Kannibál bébi; Bűnben égve) évtizedek óta érlelt forgatókönyvével, amelyről az író már Hitchcockkal is konzultált. A tíz nap alatt, valódi helyszínen forgatott kamarathriller szakmai kivitelezése átlagon felüli: a feszes cselekmény, az ötletes rendezés, a színészek megkapó játéka mind azt szolgálják, hogy a közönség kellemes borzongásban töltse ezt a másfél órát. A hatást a befejezés cseppet sem meglepő csavarja sem rontja el, csupán a moralisták kekeckedhetnek egy kicsit az őrült terroristának juttatott erkölcsnemesítő szerepen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2281