KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válás francia módra

Köves Gábor

 

Akárhonnan nézem, a Válás francia módra pocsék film. Készítői a rövid játékidő alatt többnyire azon tétel bizonyításán fáradoznak, miszerint a franciák kifinomult ízlésű pökhendi arisztokraták, beképzelt széplelkek és sármos amorózók, az amerikaiak pedig szánalomra méltó tuskók, tenyeres-talpas, naiv, de ha a helyzet úgy kívánja, praktikus törtetők. Pedig az a várakozás, amit a filmkészítők pedigréje kelt az emberben, éppen abba az irányba mutat, hogy egy olyan elegáns mesét kapunk, amelyben a rendező a maga visszafogott, de lényegre törő módján árnyalt és kellő empátiával megrajzolt képet fest arról a mániákus szeretet-gyűlölet viszonyról, ami ezt a két népet összeköti. Elvégre Ivory-nak és csapatának már nem egyszer sikerült összekötni a személyes drámát a pontos korrajzzal, úgy, hogy a mondanivaló nem nyomta agyon a történetet. Ugyanez sajnos nem állítható e mostani próbálkozásról, melyben két amerikai lány a maga kárán igyekszik kiismerni a franciák által alkalmazott bánásmódok széles spektrumát. Egyiküket francia férje hagyja ott terhesen, gyerekestül, a tapasztalatlan kistestvér szívfájdalmáról pedig egy hivatásos csábító gondoskodik. Valamilyen bizarr rendezői koncepció, vagy súlyos aggkori feledékenység következtében akármilyen mélyek is a szereplőkön ejtett sebek, jelszavunk továbbra sem lehet más, mint a könnyed elegancia és a légiesség. Egy olyan filmben azonban, melynek főszereplője terhesen felvágja az ereit, egy másik szereplő holttestére pedig egy szemeteskukában találnak rá, a könnyedség és elegancia ilyenfajta erőltetése meglehetősen furcsának hat. És akkor még igen elegánsan fejeztük ki magunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2159