KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álljon meg a nászmenet!

Mátyás Péter

 

J. Hogan rendező, aki első filmjével, a Muriel esküvőjével jelentős sikert aratott (az Ausztrál Filmakadémiától négy díjat is nyert), ezúttal romantikus komédiát készített. Julianne és Michael évekkel ezelőtt – mikor szeretőkből barátokká váltak – egyezséget kötöttek, hogy ha huszonnyolc éves korukig, nem találják meg az igazit, akkor összeházasodnak. Már csak négy nap van hátra, sorsfordító dátumig, amikor a fiú bejelenti, hogy mást vesz feleségül. A lány (Julia Roberts) önelégültsége szertefoszlik. A mese innen kezdve az ő gonosz cselszövéseire épít, bármi áron megpróbálja visszahódítani az imádott fiút.

Ronald Bass – 1989-ben Oscar-díjat kapott az Esőember forgatókönyvéért – története bővelkedik komikus fordulatokban, mert Julianne fondorlatos tervei a menyasszony ártatlan és őszinte jellemének köszönhetően kudarcot vallanak. Minden a boldog befejezéshez közelít, ám Bass és a rendező néhány parodisztikus jelenettel átírja a heppiendet. A rózsaszín háttér előtt édeskés táncot lejtő nyoszolyólányok vagy a közös éneklésbe torkolló ebéd képeiben, az ínyencek A szarvasvadász utolsó jelentének paródiáját is felfedezhetik. A pszichológia végtelen tengerében alámerülő életünk gyilkos karikatúrája az a filmvégi tánc is, amellyel Julianne és „második legjobb barátja” és élő lelkiismerete, a meleg George a filmtörténet legendás szerelmespárját, a Rock HudsonDoris Day kettőst is megidézik.

A filmről egy vicc jutott eszembe. Két pszichológus sétál, egyszer csak az egyik megbotlik és elesik. A másik fel segíti, majd meg szólal: Te, nem kéne ezt megbeszélnünk? Megbeszélni talán nem, de megnézni – még ha kevesebb romantika, több paródia és néhány figura (például a menyasszony) árnyaltabb bemutatása jót tenne is a filmnek - mindenképpen érdemes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1730