KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Áldozat?

Kovács Patrik

Elle – belga, francia, német, 2016. Rendezte: Paul Verhoeven. Szereplők: Isabelle Huppert, Laurent Lafitte, Anne Consigny. Forgalmazó: Bontonfilm. 126 perc.

 

Pályája alkonyán Paul Verhoeven újra meglelte gyökereit: az Áldozat? a rendező korai, Európában fogant és többszörösen tabusértő „szerelmi” históriáinak (Török gyümölcsök, Forró verejték, A negyedik férfi) örököse. Ennek ígéretét rögtön a megrázó nyitány felcsillantja: a középkorú főhősnőt, Michelle-t (Isabelle Huppert) otthonában megtámadja és bestiálisan megerőszakolja egy símaszkos betörő, ám az asszony ahelyett, hogy értesítené a rendőrséget, halálos nyugalommal folytatja napi rutinját. E bizarr alapszituáció nem hagyományos thrillernarratívát eredményez, hiszen az elkövető kilétére idejekorán fény derül, s Verhoeven a második játékrészben immáron ragadozó és prédája lélektani hadviselését állítja a középpontba. A hűvösen pragmatikus Michelle ugyanis élvezni kezdi a kétes gyönyört, s veszedelmes hatalmi játszmára invitálja partnerét.

Verhoeven ezúttal is a metsző társadalomkritika szolgálatába állítja a bűnügyi motívumokat. Férfi és nő örök, ádáz párharcán keresztül a szexuális kapcsolatok modern, sötét vágyaktól terhelt szövevénye rajzolódik ki, a direktor azonban nem gazdagítja új elemekkel a témáról szerzett ismereteinket. A főszereplő és erőszaktevője vetélkedését kidomborító számos metafora (a szárnyaszegett verebet elejtő macskától a perverz videójátékon át a férfi tudatalattiját jelképező pincéig, ahol a felek sort kerítenek az egyetlen, igazán felszabadult intim együttlétükre) pedig szinte már közhelyek tűzijátékának tűnik. Az Áldozat? ugyanakkor egyoldalúan feminista nézőpontot érvényesít: a Michelle-t körülvevő férfiak vagy szimplán gyenge jellemek (mint hősnőnk eltékozolt életű ex-férje és mamlasz fia), vagy fékezetlen agresszivitással palástolják sebezhetőségüket (akár Michelle támadója vagy tömeggyilkos apja). Hozzájuk mérten a protagonista némileg megnyerőbb karakter – Huppert alakítása szenzációs –, hiszen roppant közönyét múltbéli traumák magyarázzák, másrészt a film végén kísérletet tesz tágabb környezete kusza viszonyainak elrendezésére.

A film által exponált életközépi válság és a párizsi középosztályt pellengérre állító, fullánkos társadalmi szatíra sokkal izgalmasabbak, mint a harmatos bűnügyi szál, egyszersmind a néző számára is könnyebb azonosulási felületet kínálnak. Verhoeven kaján élvezettel leltározza a társas kapcsolatokat mérgező jelenkori rákfenéket: a fiatalságkultuszt, a generációs szakadékokat, a meglett harmincasok krónikus infantilizmusát és a megátalkodott vallási bigottságot. Akkurátus karakterrajzokat – a főhősnőt leszámítva – ugyan nem kapunk, ám a Michelle körül csoportosuló karikatúra-jellemek összjátéka, s az őket övező megveszekedett irónia képes ellensúlyozni az Áldozat? csiszolatlanságát.

Extrák: Hatalmi játszma – így készült a film; Egy ikon ünneplése – az Amerikai Filmintézet tiszteleg Isabelle Huppert előtt; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13352