KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vén rókák

Kovács Kata

Going in Style – amerikai, 2017. Rendezte: Zach Braff. Írta: Edward Cannon történetéből Theodore Melfi. Kép: Rodney Charters. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Morgan Freeman (Willie), Michael Caine (Joe), Alan Arkin (Albert), Joey King (Brooklyn). Gyártó: MGM, New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

Az 1979-es Öreg rókák, nem vén rókák remake-je, elődjéhez hasonlóan, kísérlet a heist műfaji dekonstrukciójára, ám míg a korábbi film a bankrablást csupán kiindulópontnak használta, a mostani verzió a teljes játékidőt a tökéletes bűntény előkészítésének és elkövetésének szenteli. Adott három nyugdíjas korú barát, akiket idős napjaikra jól kizsákmányol és átver mindenki: egykori munkahelyük, a nyugdíjalapjuk és a bankjuk, úgyhogy nagyon úgy fest, hogy becsületesen leélt és végigdolgozott élet ide vagy oda, utolsó éveikre a szegénysorra jutnak. Így kezdik el kitervelni életük első és egyben utolsó bűntettét. Nagyjából az alapfelállás, az „öregek bevetésen” és a kisember-tematika, valamint egy központi gyerek-motívum maradt meg a melankolikus, a mainstreamtől jóval távolabb eső eredeti filmből – melyben ráadásul nem sokkal a bűntett után a három barát közül kettő meghal, a harmadik pedig önként börtönbe vonul – , a Vén rókák ugyanis csupa komédia, némi önreflektív kikacsintással, nyugdíjas-burleszkkel és egy, már-már túlságosan is habos happy enddel. Zach Braff színész-rendező (A régi környék, Bárcsak itt lennék) harmadik nagyjátékfilmje klasszikus mesterember-munka, melyben az Oscar-birtokos vezető színészek ragyognak igazán.  A vén rókák (Morgan Freeman, Michael Caine, Alan Arkin) és a hozzájuk csapott, parádés mellékszereplő-gárda (Christopher Lloyd, Ann-Margret) a vérprofik meggyőző lazaságával fosztogatják a heist kincsestárát, és közben még olyan közhelyeket is arcátlan könnyedséggel adnak be nekünk, mint hogy a jó bankrabló egyetlen ismérve a rafináltság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13197