KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Zórád Ernő

Bayer Antal

A Zórád Ernő sorozat első két történetéhez (Aranyásók Alaszkában, Harc a szalamandrákkal) a forgatókönyvet a kitűnő rajzoló saját maga készítette, míg a következő háromét állandó szerzőtársa, Cs. Horváth Tibor. A közös munka megszakadásának és helyreállásának is megvolt a maga oka, de hogy pontosan mi volt, azóta sem teljesen publikus – maradjunk annyiban, hogy volt némi köze a pénzhez. Akárhogy is volt, Zórád annak idején úgy gondolta, egyedül is boldogul az irodalmi művek adaptálásával. Ezt sikerült is bebizonyítania, bár az is kiderült a rövid ideig tartó kísérletből, hogy a Füles rejtvényújság bevett szokásai és íratlan szabályai nem tettek lehetővé nagyon másfajta feldolgozásokat, sem terjedelemben, sem megközelítésben.

A különbségek nem jelentősek, de úgy érzem, a sok száz adaptációt jegyző Cs. Horváth Tibor erőteljesebben érvényesítette a saját koncepcióját az eredeti művek átírásánál. Ez szerintem az egyszerűsítés, zanzásítás módjában nyilvánult meg. Egyrészt szabadabban élt a kevéssé lényegesnek ítélt szövegrészek kihagyásának és egyes szereplők összevonásának az eszközével, másrészt pedig határozottabban domborította ki a forrásmű jellegét – pontosabban azt a jelleget, amelyet ő tartott fontosnak benne. Rejtő western paródiájánál a humoros káoszt, Dickensnél a szentimentális melodrámát, H. Rider Haggard elveszett világos kalandregényében pedig az egzotikus népek lekezelő pártfogolását. És ebben az sem zavarta, ha néha neki kellett megfogalmaznia a tanulságot az eredeti írók helyett, utóbbi esetben a nyugat kapzsiságának az elítélését.

De ha ezen kicsit bosszankodunk is, sose feledjük, hogy ennek a sorozatnak a hőse Zórád Ernő páratlan rajzművészete.

A Néma Revolverek Városa, Twist Olivér, Salamon király kincse. Fekete-fehér, 36-44 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.


 

Hulk


Peter David bő tíz éven keresztül írta a szaggatott gatyás zöld behemót kalandjait, és úgy tűnik, a magyarul kiadott részek rendszeresen ebből az időszakból fognak származni a belátható jövőben. Ha muszáj röviden jellemezni David Hulkját, annyit mondanék, hogy szórakoztató, a szónak a legpozitívabb értelmében. Intelligensen vet fel kérdéseket anélkül, hogy fejtörést okozna az olvasónak, mindig időben lép tovább, mielőtt elkezdenénk unni az adott vonalat, végig fenn tudja tartani az izgalmakat anélkül, hogy verekedések sorává butítaná a történetet, nem beszélteti túl a karaktereit, és mindig sikerül pont annyit megmutatni belőlük, hogy érdekeljen minket, mit lépnek legközelebb.

Pár éve két duplaszámmal tapogatta ki a terepet a Kingpin, és most egy önálló kötettel próbálkozik, amelyet a könyvpiac kiszámíthatatlansága miatt újságos terjesztésben juttat el a szuperhősös képregények kedvelőihez. Reméljük, lesz olyan sikeres a különszám, hogy érdemes legyen folytatni. Már csak azért is, mert a Végtelen Hatalom megasztori betüremkedése miatt egy kicsit eltávolodtunk az immár intelligens Hulk és a Pantheon nevű világmegmentő szervezet izgalmasnak ígérkező történettől.

Marvel + különszám 2015/3: Hulk. Színes, puhafedeles, 136 oldal. Kiadó: Kingpin.


 

Ptiluc


A tavaszi fesztivál meglepetés-kiadványával jelentkezett a Titkos Fiók, amikor öt év után adott ki újra képregényt, visszatérve legelső szerzőjéhez. A francia Ptiluc, aki Budapest visszatérő vendégeként személyesen is jelen volt a rendezvényen, és szokásához híven mindenkit lenyűgözött egyedi dedikálási módszereivel, ezúttal beszélő disznós helyett gondolkodó patkányos képregénnyel szolgált nekünk: Pacush Blues című sorozata 13. kötetének egy áttördelt, hosszú részletével, a szerzőtől kicsit talán szokatlan, metafizikus drámai monológgal. Örültünk neki nagyon, bár a kiadótól korábban megszokott kimagaslóan szép kivitelezés ezúttal elmaradt. A picire sikerült kiadványban még éppen, hogy olvashatóak a betűk, és ekkora terjedelemhez már gerinc dukált volna.

Sötét tükör. Fekete-fehér, irkafűzött, 76 oldal.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 65-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12346