KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökésben

Harmat György

A címbeli menekülésre Doc és felesége, Carol kényszerül – tetemes pénz birtokában –, miután Doc (két társával) kirabolta egy agárverseny-pálya széfjét, majd megölte megbízóját. Üldpzőik számosak. Fő kérdés: megbocsátható-e, ha feleséged a te kiszabadításod érdekében lefeküdt mással? Fő tanulság: ha gyilkolsz, bizonyosodj meg felőle, hogy meghalt-e az, akit megöltél!

Az elvárható szakértelemmel megírt, megrendezett, ám lélektelen (és eleinte ritmusproblémákkal küzdő) kalandsorozatot sokáig némi letargiával nézi a magamfajta. Aztán szaporodnak a csavarások, a szállodai csúcsjelenet pedig kifejezetten izgalmas. Az alkotók itt lövésszámban igyekeznek bepótolni eddigi elmaradásukat a hasonló produkcióktól. Alec Baldwin (Doc) kellően férfias, Kim Basinger (Carol) megfelelően nőies a szerepére, s még bizonyos színészi képességeket is felmutatnak.

Az alapváltozatot Sam Packinpah, az időközben elhunyt westernmester rendezte (ugyancsak The Getaway címmel) 1972-ben, Steve McQuennel a főszerepben. Walter Hill (48 óra) írta annak is, ennek is a forgatókönyvét. A friss remake készítője az új-zélandiból (Roncspalota) angollá (A Bounty), majd amerikaivá (Marie; Cocktail lett filmszakember, Roger Donaldson.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1157