KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/február
• Sára Sándor: „Sír az út előttem...” Részletek egy filmeposzból
• Schubert Gusztáv: Mi, verebek? Az objektív személyessége
• Zsugán István: Mondom a magamét Beszélgetés Mészáros Mártával
• Ardai Zoltán: Közhelyek metamorfózisa Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Michałek Bolesław: Wajda, Piwowarski és a többiek Új lengyel filmek
• Kovács István: Egy élet-képes filmről Szekercelárma
• Stachura Edward: Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn
• Fáber András: Háromszög, négyszög, sőt több Francia filmekről
• Eco Umberto: A rózsa neve Regényrészlet
• Barna Imre: A világ rózsa-neve
• Eco Umberto: Első és utolsó nyilatkozat
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Ciment Michel: Valóság és látomás John Boorman
• Zsigmond Vilmos: John Boorman
• Ciment Michel: A film nyelve élő nyelv Beszélgetés John Boormannal
• N. N.: John Boorman filmjei
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Annie
• Nóvé Béla: Ne vedd el tőlem a napot!
• Nagy Zsolt: Kegyetlen románc
• Faragó Zsuzsa: Bűnös hétvége
• Tamás Amaryllis: Borisz
• Nóvé Béla: A fekete nyíl
• Hegyi Gyula: Fogadjunk!
• Mátyás Péter: Szállodai szoba
TELEVÍZÓ
• Alexa Károly: Isten teremtményei Szabó István idézése
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Nemeskürty István: Radványi Géza temetésén
• Molnár Gál Péter: Csirág és eperzselé

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fekete ruhás nő

Roboz Gábor

The Woman in Black – angol-kanadai, 2012. Rendezte: James Watkins. Írta: Susan Hill regénye alapján Jane Goldman. Kép: Tim Maurice-Jones. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps), Ciarán Hinds (Mr. Daily), Shaun Dooley (Fisher). Gyártó: Hammer Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

A közelmúltbeli brit horror-újhullámból érkező James Watkins második nagyjátékfilmje, a fantasztikumot még nélkülöző Gyilkos kilátások után, hamisítatlan kísértetsztorit ad elő egy angol írónő népszerű műve alapján. A termékeny Susan Hill 1983-as regénye, amellyel a szerző érezhetően a brit kísértettörténetek M. R. James nevével fémjelzett hagyományát kívánta folytatni, egyes szám első személyű elbeszélés egy ifjú ügyvédtől, akinek el kell látogatnia egy elhagyatott kúriába, hogy rendbeszedje a nemrég elhunyt tulajdonosnő papírjait. A helyiek által rettegett háznál természetesen hamar megismeri a címszereplőt, és az így kezdődő kaland során a racionális alkatú fiatalember kénytelen végigélni egy sor irracionális eseményt.

A színdarabként, rádiójátékként és 1989-ben komótos tévéfilmként is feldolgozott rémmese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy egy klasszikus vonalvezetésű sztorival folytatódjon a nemrég újraélesztett legendás Hammer stúdió története. A rendező és forgatókönyvírója, az eddig jobbára társakkal dolgozó Jane Goldman, tiszteletben tartja ugyan az alapanyagot, ám bátran át is szabja: nyesnek belőle bőséggel (például, a fapados tévéfilmhez hasonlóan, megválnak a kerettől, és így az önreflexiótól), ugyanakkor meg is toldják új jelenetekkel (lásd többek közt, a sokkoló haláleseteket vagy magát a finálét), és egyes figurák részleges vagy teljes újragondolásától sem riadnal el (a főhős traumatizálásától kezdve az egyetlen barát, Daily álláspontjának megváltoztatásáig). Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem (ódon ház, nyikorgó hintaszék, zenélő gyerekjátékok), sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11097