KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy lány miatt

Mockler János

Egy lány miatt sok mindent lehet csinálni. Hajat vágatni, merényletet kísérelni meg az elnök ellen, végigverni a fél falut, a halványsárga földig ittasodni. Különösen, ha az a lány a bankigazgató lánya. Különösen a mai világban; egy após a szponzorszakmából aranyat ér. Ám filmünk nem a mai világban, hanem 1963-ban játszódik. Akkoriban az ember, ha francia volt, még inkább csak növesztette a haját, az elnököt elintézték neki odaát, és ha csupán 15 éves volt, hát a mesterséges bódulat sem izgathatta túlságosan.

Adott tehát a halmozottan hátrányos helyzet, a kései kamaszkor minden baja, bánata, a szociális háttér, vándormadár természetű apa és három testvér. Illetve adott egy más, egy különb világ, ahol a tudás, a műveltség és hasonló huncutságok játsszák a főszerepet. A különbség csupán annyi, mint egy, a kor divatja szerint lombfűrésszel barkácsolt elektromos gitár fülsértő hangja és a lágy hegedűszó között van. Természetesen a háztáji Gibson a fiúé, az Amati pedig a lányé. Ezen kívül látunk még első csókot, szerelmes elbambulás miatt bekövetkezett autóbalesetet és a szerelem dacát.

Mi tagadás, az ember sok hülyeségre képes egy lány, egy asszony miatt. Antoine például szorgalmasan tanul, évek fáradságos munkájával elsajátítja a rögös írói szakmát. Sikert sikerre halmoz, és nem felejt. Ez idáig szép.

De azt mégis túlzásnak tartom, hogy 109 perces színes filmet is áldozzunk a felejthetetlen csitri emlékének. De ha mégis, az alkotó talán házimozijában, a velencei nyaralásról készített felvételek helyett tisztelt családját és a váratlanul betoppanó vendégeket szórakoztathatná dolgozatával. Kedves felesége bizonyára díjazná az opuszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=89