KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ezüstnyereg

Tótisz András

 

Nem igaz ám, hogy a westernekben nem is töltenek, csak lőnek. Az Ezüst nyeregben például igenis töltenek. Igaz csak egyszer, de az is valami, és a valóság hű ábrázolása nem egy makaróni western feladata.

Az Ezüst nyereg tehát nemcsak egy nemesfémből készült díszes lószerszám, hanem így becézik a hőst is aki használja e makaróni westernben. Makaróni, nemcsak azért, mert Olaszországban készítették, hanem azért is, mert ügyesen elkerül minden művészkedést. Nem bemutatja a vadnyugatot, nem isteníti, le sem leplezi, egyszerűen keretnek használja. De még csak nem is a vadnyugatot használja keretnek, mint az igazi westernek, hanem a vadnyugati filmek sablonjait. Postakocsi, postaállomás, marcona rablók, hülye seriff, szalon és kupi, forgópisztolyos mesterlövészek, akiknek semmi dolguk sincs az őgyelgésen kívül... No, meg egyéb sablonok a vérbosszútól a talpraesett kisgyerekig.

A soha nem volt világot az Ezüst nyereg nem is próbálja másnak mutatni mint díszletnek, vad tájakkal, vad férfiakkal, szép lovakkal, és szép nőkkel. A makaróni western nagyüzemi konyháján a sztori gyenge tésztáját bőséges paradicsomvérrel locsolták, és szerencsére humorral. A hős éjjel-nappal viseli az „ő” jellegzetes kabátját, társa megjelenését kígyócsörgés kíséri, mint Homérosz hőseit az állandó jelző.

Szóval könnyű – akár az Ezüst nyereg példáján – elsorolni a jó kommersz kalandfilm alkotórészeit, csak éppen megcsinálni lehet igen nehéz, ha idehaza sehogy sem akar sikerülni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7912