KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krakatit

Ardai Zoltán

 

Otakar Vávrának, a csehszlovák film „nagy öregjének” ez a regényadaptációja Karel Čapek 1924-ben megjelent könyvéből készült. Egy lírai, játékos pre-scifiből, amely hasonlíthatatlanul jobb mű, mint a filmváltozat, de akik olvasták, azok számára is szórakoztató a Vávra-féle mozgó képregény. Ez nem idézi fel ugyan a Čapek-írás báját és eredeti filozofikumát. Vagyis mit sem tud kezdeni azzal, ami az író mondatszövésében rejlik, ezzel szemben megőrzi a történet feszültségét. Azt a bizonytalan hangulatot, ami abból adódik, hogy a főszereplő mindig veszedelmesen ismeretlen lehetőségek-körülmények között kénytelen cselekedni (egy számunkra stilizáltan lebegő világban), miközben minden meghatározhatónak, földinek is érződik körülötte. Prokop mérnök az ősanyag felfedezésével egyúttal a legszörnyűbb robbanóanyagra lel rá. Elszántan küzd a Gonosz apparátusa ellen – az apparátuson belül –, amely a krakatitot milliók ellen fordíthatná. Éppily fontos azonban tudni Prokop küszködéseiről, hogy közben nő-eszményének üldözését – három különböző nőtípus hatása alatt – sem adja fel a mérnök. A rendező sután, haloványan vázolja ezt a háromszögű erőteret (bár ami a jeges-heves hercegnőt illeti, vannak meggyőző pillanatok), mivel kissé görcsösen összpontosít a regény szűkebb politikai aktualitásaira. A gonoszok a filmben a ma eszelős tőkései; az időbeli honosítás érdekében sok silány dialógus került a čapeki szövegek közé. Lehetetlen szorongani a beiktatott terrorista-jelenet láttán (ebben egyébként a magyar Bálint András a legkönyörtelenebb szereplő), mint ahogy a cseh nyelvű dalt éneklő, drogos hippik „jelenkori” szcénáján is csak derülhetünk. De végül Vávra a neutronrobbanás hatásának megjelenítésével a székhez dermeszti a nézőt, s fantáziaképei helyreállítják a látottak emléket hagyó gondolati-hangulati egységét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7009