KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sztárok bűvöletében

Ardai Zoltán

 

Tíz éve készült a nálunk eddig csak névről ismert lengyel Janusz Kondratiuk kellemes moziként is nézhető filmje, a bemutatkozás mégsem érződik késeinek: a Sztárok bűvöletében friss maradt, mintha mostanában készült volna. A tartósítás „trükkjei” nem látványosak, de minél szerényebbek, annál nehezebben kifürkészhetőek. Kondratiuk megszokott képbeállításokba, filmeken sokszor látott helyzetekbe is furcsa izgalmat, életet lehel a motívumok mesteri kevergetésével, a gyakori hangulati kontrasztokkal és ritmusváltásokkal. Elmondható: a bizonyára átütőbb tehetségű Forman vagy Menzel stílusa Kondratiukot inkább önmagára ébresztette, mintsem „megtetszett neki”.

A történet két – jól egyénített – kisvárosi kamaszhőse 1945-ben, a nácik kivonulásakor mozigépészként éli világát. Barátságuknak nem a dühödt, végső német össztűz, hanem a vajúdó új Lengyelországban megütköző indulatok vetnek tragikus véget. Kondratiuk e hirtelen befejezéssel nem próbál kitanítani arra, menynyire illuzórikus szemléletű a főként csókoktól és csókok elmaradásától sebződő kamaszlét, sem pedig arra, hogy menynyire szent ez, szemben a csúf és komor, politikába-tapadt felnőttléttel. Egyszerűen csak megmutat egy döbbent pillanatot: az egész élet szerkezetére való ráismerés kezdetét. És játékos könnyedséggel adja elő ezt is, mint más az adu ászt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6380