KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Folyópart tangó

Szentgyörgyi Rita

 

Szulambek Mamilov szép meséje akár a „hétköznapi románc” címet is viselhetné. Miről szól tehát ez a folyóparti hangulatokból, falusi életképekből, az egyhangúságba ünnepet csempésző pillanatokból építkező film? Elsősorban Jekatyerináról (Valentyina Fedotova árnyalt színészi alakításában), aki a lakótelepi élet szorításából kiszabadulva, szülőfalujában tölti szabadságát. Jó külsejű, értelmes, elvált asszony, társtalanul él. Magányát, ha csak átmenetileg is, de orvosolják mindazok, akikhez meleg családi, baráti kötelék fűzi: a dolgos szülők, Pása, a nagyhangú, minden lében kanál brigádvezető, Anasztázia, a szintén társ nélkül élő, életvidám barátnő, és mindenekfelett a csendes, zárkózott természetű Fjodor. Egy fesztelen hangvételű baráti találkozón ismerkednek meg, a kölcsönös vonzalomból folyóparti kalandnak induló szerelem bontakozik ki.

Hogy a „hétköznapi románcból” nem szirupos szerelmi történet kerekedett, elsősorban annak köszönhető, hogy a rendező markáns környezetbe, időnként a hely szelleméhez illő humoros helyzetekbe állítja hétköznapi hőseit. A képsorok valósághűen tükrözik vissza a falusi életforma értékeit és árnyoldalait, a középpontban két magányos ember pillanatnyi boldogságával. Más szóval a Folyóparti tangó a bensőséges – kiszolgáltatott – kapcsolatok mellett tesz hitet, egy Mihalkovéhoz hasonló – és méltó – formavilág eszközeivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6102