KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hajnalcsillag

Schreiber László

 

A győztes a háború után emlékműveket készít, és valószínűleg sok évnek kell elmúlnia ahhoz, hogy műveket készíthessen. A Hajnalcsillag című koreai film még a rokonszenvesebbek közül való, amelyben nem a győzelem eufóriája, hanem a háború okozta trauma ábrázolása kerekedik fölül. Mindazonáltal azt hiszem, hogy ez a film a koreai embereknek szól, nem nekünk, ezért nem is tartom sem szükségesnek, sem ízlésesnek hiányosságait és gyöngeségeit lajstromozni. Ha elhisszük a tragédiáról, hogy tragédia, ha elhisszük valamiről, hogy valakinek nagyon fontos, és nem finnyáskodunk, végül az is kiderülhet, hogy az ügyetlen igyekezet majdnem olyan megindító, mint a hasonló célú mesterfogások. Bár mielőtt igazán megindulnék, eszembe jut a háború valódi erkölcse, miszerint például ejtőernyősre tilos lőni, de azért a katonai tankönyvek gondosan oktatják, hány méterrel kell a lefelé ereszkedő alá célozni, hogy a lövedék célbaérjen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5593