KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vörös sarok

Takács Ferenc

 

A film ún. „mondanivalós” hollywoodi termék, azaz a nálunk annak idején szocreál változatban dívó didaktikus-propagandisztikus sematizmus pontos amerikai tükre és mása. Magánérdekű szála természetesen férfi-nő történet, a kommunista Kínában gyilkosságért bíróság előtt álló amerikai ügyvéd-üzletember és kijelölt védője, a fiatal kínai jogász-asszony kapcsolatának az alakulásrajza, ellenséges közönytől a szerelemig (illetve valami szerelem-féléig). Közérdekű szintje persze a népi Kína, pontosabban az a kérdés, hogy milyen képet fessen Amerika magának utolsó kommunista, egyben lendületesen amerikanizálódó nagyhatalmi riválisáról, s mit is kezdjen ennek a képnek a jegyében Kínával. Ezért van, hogy sok mindent megtudhatunk a filmből a föld eme vörös szegletéről, például azt, hogy Kínában a színfalak mögött komoly harc folyik az amerikai szabadpiaci demokráciát meghonosítani kívánók és az ugyanezt ellenzők között. Közben látjuk a magányos férfihőst, a derék átlagamerikait, aki példaadó bátorsággal kényszeríti rá a népi bíróságot, hogy – ha már angolszász jogi normákat, az ártatlanság vélelmezését és hasonlókat nem ismer – legalább a saját törvényeit tartsa be az eljárás során. A krimi innen már a „tárgyalótermi dráma” szokványai szerint pereg tovább, melynek során az ügyvédnő – védence példájára és hatására, illetve a védence irányában ébredő rokonszenvével egyenes arányban – egyre inkább felismeri a nyugati jogrend fölényét a kínaival szemben. Az amerikai végül megússza a dolgot, mert a háttérben folyó nagypolitikai érdek-játszmában fordulat áll be, s így kiderülhet ártatlansága. Tökéletesen kiszámítható szériadarab a végeredmény. Annak viszont hibátlan: érdekes pekingi életképek, izgalmas üldözéses jelenetek, börtönmélyi szörnyűségek, valamint finoman kulturált színészi játék és intimusan érzékeny kamerakezelés teszik nézhetővé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3678