KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/január
• Bikácsy Gergely: Dühöngő szívek Szeretet-áradat
• Popper Péter: Lelki kórságok avagy Cassavetes játszik velem
• Schubert Gusztáv: Kornett és Thompson-gitár Gengszterek klubja
• Bódy Gábor: Kozmikus szem – science non-fiction (fiction)
• Zalán Vince: Univerzális kép-hang szótár?
• Kozma György: A Gólem A szó és a kép egyik alapmítosza
• Koltai Ágnes: A rontás angyala A fogadó
• Bársony Éva: „Én azért reménykedem” Beszélgetés Eduard Zaharievvel
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Levelek a Szovjetunióból Mannheim
• Zsugán István: Mozisirató? Nyon
• Fáber András: Önismeret és gyertyafény Figueira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: A nindzsa színre lép
• Lukácsy Sándor: Akli Miklós
• Nagy Zsolt: Leopárd kommandó
• Tamás Amaryllis: Forrongás
• Hegyi Gyula: Bankrablás Montrealban
• Faragó Zsuzsa: Érzékenység
• Schreiber László: Első feleségem
• Zalán Vince: Egy tanév Hakkariban
• Mátyás Péter: Utolsó lépés
• Kabai József: Legenda a szerelemről I–II.
KÖNYV
• Veress József: Új szovjet filmenciklopédia
KRÓNIKA
• N. N.: Holland filmhét
• N. N.: Kínai filmnapok

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utánunk a tűzözön

Ardai Zoltán

 

Vidám, szomorú vagy közömbös állapotban Geena Davis csak csinos. Amikor viszont belesápad a gyűlöletbe, előtündöklik, amit eddig talonban tartott, egy olümposzi arc. Csak most venni észre sötét szembogarát, szép okos nézését, amikor tekintetét már a pusztításra való elszánás szellemíti át, 1942-es orosz kraszávicákat idézőn. Filmekbéli vőlegényei, szimpatikus férjei előtt épp ezen alakban nem mutatkozik meg soha. Igazán megcsodálhatni őt a gazemberek kiváltsága, közvetlenül haláluk vagy megvakíttatásuk előtt. Ámde hogyan alakulnak akkor a dolgok, ha egyszer csak színre lép maga Samuel L. Jackson is?

Amíg gyanút nem fogunk, hogy Jackson talán mégsem a dicső főhősnővel egyenrangú figurát játszik (egyre mókásabb hacukákat húz ugyanis magára, egyre nagyapósabb, mindinkább csak rezonőr-alak), addig a színhelyváltások ritmikájában és a Tűzőzőn más stílusfirkáiban rendkívüli filmes mesélőkedvet vélhetünk bujkálni. A Renny Harlin-akciófilmek e legköltségesebbike az első félórában még osztályon felüli, műfaján túlnövő darabnak ígérkezik. Aztán alább adja, de a keretkövetelményeknek így is dugig eleget tesz (A-klasszis) és csak az utolsó percekben csuszamlik mélyre, a C-kategória konvencionalizmusáig. (Sebaj, majd legközelebb sikerül megúszni; Harlinnak vannak esélyei.)

A zárójelenet a diadalmas, megzabolázhatatlan kommandós-asszonyt immár üdülés közben mutatja, amint cabriolén suhan és a Fehér Ház urával telefonoz, afféle „hogy ityeg a fityeg, Führerem?”- modorban. Ez a – meghatározatlan sorszámú – Elnök a mű egész kozmoszának legviszolyogtatóbb jelensége. Már korábban feltűnt; attól fogva vágyódóbban vártuk a kilátásba helyezett apokalipszist. Nagyon csodálkozunk, hogy a károk egyetlen eklézsiakörzetre korlátozódtak, és az úgynevezett Elnöknek még csak melege sem lett. Ennyit a „tűzözönről”, a film egyébként kellően tartalmas a maga nemében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1573