MoziKísértésRoboz Gábor
Breathe In – amerikai, 2013. Rendezte: Drake Doremus. Írta: Drake Doremus és Ben York Jones. Kép: John Guleserian. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Guy Pearce (Keith), Amy Ryan (Megan), Felicity Jones (Sophie), Mackenzie Davis (Lauren). Gyártó: Indian Paintbrush. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 98 perc.
Hiába tart Drake Doremus már az ötödik
nagyjátékfilmjénél, csak elvétve lehet találkozni a nevével: a fiatal amerikai
alkotó első néhány produkciója ugyanis nem került be a hagyományos
moziforgalmazásba, és a helyzeten csak a negyedik munkája változtatott. Az
ennek ellenére gyakran forgató író-rendező talán nem véletlenül hagyta maga
mögött (romantikus) dramedyjeit, és a kedvező kritikai fogadtatásban részesült Őrülten hiányzol után újra a melodráma
műfaját környékezte meg.
A Sundance-en debütált
idei filmje azzal kezdődik, hogy egy békésen élő, középosztálybeli amerikai
család házába beköltözik egy angol cserediáklány, aki abban a középiskolában
folytatja tanulmányait fél évig, ahol az apa zongoratanárként dolgozik. Miután
azonban a vendéglátók kétharmad részt örömmel fogadják be az otthonukba a
visszafogott, sejthetően valamilyen érzelmi terhet cipelő lányt, a
viszonyrendszer szép lassan megváltozik, az egyensúlyi állapot
visszavonhatatlanul felborul.
Doremus nem intéz túl
nagy kihívást a nézőkhöz: egyszerű, a játékidő előre haladtával egyre sötétebb
színvilágú képekkel fogalmazza meg a történetet, és a hatáskeltésben fontos
szerepet szán az aláfestő zenének. Ugyanakkor a Kísértés erényei közé tartozik, hogy hivalkodó gesztusoktól
mentesen képes mesélni a karakterek érzelmi helyzetének gyökeres
átalakulásáról, elfojtott feszültségek felszínre töréséről, és sikerültebb
jelenetei arról tanúskodnak, hogy a rendező nem a hollywoodi túlmagyarázás
példáját követi. Ezzel együtt Doremus produkciója, amely formailag és hangütés
terén egyaránt a kétezres évek dán drámáival jár egy srófra, a konfliktus
felvázolása után kevés meglepetést tartogat, és nem fogja megváltoztatni azok
véleményét, akik szerint a függetlenfilmek már tényleg mindent elmondtak nekünk
a család sérülékenységéről és felbomlásáról.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 503 átlag: 5.39 |
 |
|
