KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Evilági Babilon

Varga András

 

Ebben a filmben Babilon orosz kisváros, melynek lakói éppoly állhatatlan és bűnös emberek, mint bibliabéli elődeik. Csakhogy amíg a Genezisben emberek gyarló cselekedetei vétetnek számba, addig itt többnyire emberalakba öltöztetett fogalmak népesítik be a lényegében etikai laboratóriumnak berendezett kisvárost.

A történet (ha van ilyen) csak arra szolgál, hogy nagybetűs jelképeket (Kommuna, Filozófus, Forradalmár, Asszony, Költő stb.) érzékileg megelevenítsen, és a történelmet formáló (vagy nem formáló), de mindenképpen egymással ellentétes emberi magatartásokról, valamint a sokszor egyhelyben topogó világról valamiféle modellt adjon. Az előadás formája pedig a tartalmi gyengeség meg-segélyezését szolgálja. Jóllehet a szerzők az evilági példázat konkrét idejére, az orosz polgárháború korszakára, a népi kultúrának egy sajátos, egészségesen ironikus látásmódjával tekintenek, s ez az első képsorokban valami újat: a szovjet történelmet véresen-komolyan traktáló filmek pamfletjét is ígéri. Sajnos, azonban Mikolajcsuk rendezéséből hiányzik Majakovszkij vitriolos historikai gunyorosságának íze, és hiányzik a valódi képalkotók ízlésbeli biztonsága. A groteszk elemek minduntalan kínos-komoly „üzenetekké” merevülnek, a filozofikus többlet-jelentést mindenáron kicsiholni akaró művészi stilizálás kényszerében. A rendezés végül is teljes egészében erre a „túlhajtott” stílusra hagyatkozik, a burjánzó képek logikáját önkényes, „bábeli” szín-dramaturgia vezérli, s nem „evilági”, megérzékített gondolat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6647