KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidám élet

Báron György

Az élet valóban vidám ebben a spanyol filmben, egyenesen meg kell szakadni a kacagástól. A mulatság egyik fő forrása például, hogy a szép, fiatal Ana orvosi műintézményt alapít nemi betegek kezelésére. Sorra jönnek a férfiak, kinek szifilisze van, kinek trippere, Ana mindegyiknek feldug egy katétert a micsodájába, azzal, hogy nem fog fájni, de fáj, nagyon fintorognak a páciensek. Aztán jót lehet még mulatni azon, hogy a miniszter csalja a feleségét a titkárnőjével, de ugyanezzel a titkárnővel viszonya van a beosztottjának is, aki amúgy Ana férje, így szép sorban valami viszketős nemi betegséget akasztanak egymásra, jön a kínos feldugdosás Ana rendelőjében, meg a lelepleződés, ami szintén kínos.

Mondom, csupa móka, kacagás itt minden. A rossz színészek mulatságosán ripacskodnak, a rossz rendező mindezt becsületesen filmre veszi, az operatőr kezében talán csak azért remeg időnként a kamera, mert már nem tudja tartani a röhögéstől. Különösen a katéter, az igen, az naagyon jaó! – mondhatják egymásnak, s szinte a nézőtérig hallhatóan bruhaháznak. Ne vegyük el a kedvüket: már az is eredmény, hogy ők jól szórakoztak. Ki tudja, miért ülünk mégis fancsali képpel a moziban. Pedig a dilettáns filmek időnként ellenállhatatlanul mulatságosak; különösen a rissz-rossz drámák mozgatják meg a nevetőizmainkat. A csapnivaló vígjátékok azonban inkább szomorúságot ébresztenek. Mint amikor az ügyeletes viccmesélő idétlen poénjai után hirtelen megfagy a levegő, és visszahozhatatlanul elszáll a jókedv.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5542