KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Arachnophobia

Szemadám György

Az Arachnophobia első néhány percében igen szép, helikopterről készült képsorokban gyönyörködhetünk, melyek Dél-Amerika hihetetlenül buja dzsungeléi, hatalmas folyói és vízesései fölött készültek. Ennyit a film érdemi részéről. Merthogy az ezt követő csaknem másfél órában aztán egy fantáziátlanul ijesztgető „szoft-horror” szemtanúi lehetünk csupán. E termék gyártói az emberekre támadó madarak, az idegen bolygóról származó legyőzhetetlen szörnyek és a gyilkos fehér cápa nyomába egy rémisztő pók-invázióval szándékoztak lépni, ám a végeredmény inkább csak tempótlan unalmával képes hatni ránk, kivéve persze azokat a nézőket, akiket „pók-fóbiával” vert meg a sors. Mert bizony a fentemlített bestiákhoz képest ez a Dél-Amerikából elszármazott pókszörny még akkor is igencsak szegényes eszköztárral rendelkezik, ha leszármazottainak, rokonainak és tanítványainak népes csapatát is beveti kaliforniai inváziójába. Ezen apró, szőrös rondaságok mintha csak arra lennének kitalálva, hogy megtestesíthessék a filmben látható, orvos papával, érző szívű mamával és két szabályszerű gyermekkel felszerelt polgári minta-család (Made in USA) kisszerű rettegéseit mindattól, ami nem az ő világukhoz tartozik. S bár ezen minta-emberek világa kissé távolabb áll tőlünk, mint a zabolátlan pókoké, nem tagadhatjuk meg az elismerést attól az elszántságtól, amellyel a heroikus harcot – igazi amerikaihoz méltón – vállalják. (Milyen jó horror-filmet lehetne csinálni ugyanezzel a családdal, akiknek mondjuk valamiért hosszabb időt kellene eltölteni az óbudai lakótelep egyik lakásában.) A film végén azt is megtudhatjuk, hogyan védekezhetünk támadó pókok ellen eredményesen, ha pincénkben bőséggel állnak rendelkezésünkre teli italospalackok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4031