KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amistad

Takács Ferenc

Nemes mondanivalójú, politikailag mintaszerűen korrekt filmet készített Spielberg, ezúttal a rabszolgaság szörnyű intézményéről és az amerikai igazságszolgáltatás nagyszerűségéről: egy rabszolgahajó fellázadt szállítmánya Amerikában vetődik partra, ahol hosszú tulajdonjogi és kiadatási pereskedés után, amelybe a nagypolitika is beleszól, John Quincy Adams volt elnök és kiváló jogász segítségével az Afrikából elhurcolt feketék visszakapják szabadságukat. A témapáros két eleme szinte automatikusan jelöli ki azt a két hollywoodi szuperfilm-hagyományt, amelynek segítségével a történet vászonra vihető: a hajóúttal és a lázadással foglalkozó jelenetekhez a tengeri kalandfilm szokványai illeszkednek, a bírósági eljárás ábrázolása pedig a „tárgyalótermi dráma” jól ismert fogásaival történik. Mindez persze spielbergiesen: sok pénzből, gazdag kiállításban, viszont a kommersz filmtechnika finoman tapintatos áthangolásával és egyénítésével. A film erényei közé sorolható még a két kultúra és nyelv, az amerikai fehérek és az afrikai feketék közötti kommunikáció létrejöttének rögös-buktatós útjának hol őszintén érzelmes, hol bizarran komikus ábrázolása és a John Quincy Adamset játszó Anthony Hopkins alakítása, mely páratlanul hatásos és tanulságos iskolajáték, afféle egyszemélyes bevezetés a színészmesterségbe.

Voltaképpen iskolás maga a film is: vonzó beállításban és könnyen emészthetően adja elő nemes közlendőjét, azaz tanít, nevel, szórakoztat (ahogy annak idején az iskolai irodalomórán meghatároztuk a művészetek feladatkörét). Kár, hogy a derék és önzetlen szándékokra némi árnyék vetült. A film alkotói maguk is tárgyalótermi drámába keveredtek: kártérítési per indult ellenük, mivel a forgatókönyv szerzője a jelek szerint lenyúlt egy néhány évvel korábban megjelent regényt, amely a téma alapjául szolgáló megtörtént esetet dolgozta fel.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3641