KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jaguár

Glauziusz Tamás

 

Út a brazil esőerdők indiánjaihoz meg a naiv nézőkhöz. Francis Veber kicsit hasonló klisékkel élt nálunk is sikeres és nagy röhögéseket kiváltó régebbi filmjében, a Négybalkezesben, ahol Pierre Richard balek-ügyetlenségéhez Depardieu társult: keressék ők távoli földrészeken az elveszett európai kalandfilm-komédiát.

A Jaguárban most egy indián varázsló orvul ellopott lelkét kell megkeresni. A feladattal a Párizsba cipelt mókásan jóságos küllemű kis sámán látszólag találomra bíz meg egy igazán nem hősiességre született alakot. Ezt a botcsinálta megmentőt a nálunk még alig ismert Patrick Bruel játssza. A párizsi rocksanzon sztár kisstílű és nagyon pimasz szélhámost formáz, egy roppant gyáva himpellért, aki aztán akaratlanul hős lesz: csodatévő amulettel a nyakában a brazil őserdők megmentője, indián lelkek gyógyítója, szép indiánlány hűséges férje.

„Szórakoztató filmet” látunk, az általában közhelyes-felszínes „aktuális tartalommal”, felszínességből hamar hazuggá váló giccs-lepedékes világlátással. Általában van így – most azonban szerencsére ennek az álomgyári filmfajtának jótékony és nézhető változatával találkozunk. Sőt, amikor igazán meseivé válik, örömmel vele megyünk a hazugság színes erdejébe. Én legalábbis úgy éreztem: ez a brazil, erdő a mesék erdeje, nem vagyok hajlandó komolyan venni. Olyan szemérmetlenül régi klisét, mint a jó indián és a gonosz civilizáció, most örömmel tapsoltam meg: könnyet morzsoltam szememben, gyermek lettem, gyermek lettem újra.

A párizsi börze-szélhámos vad párbajban legyőzi a gonoszt, s megmenti a lelkeket, tán még a nézőkét is. A film sokkal jobb, mint ama régi Balek meg a Négybalkezes. Patrick Bruel együtt a Besson-sikerekből ismert nagy erejű és mindent elhitető Renóval kiváló páros, a régi Belmondo is irigykedhetne. A nouvelle vague fénykorában Philippe de Broca rendezett kicsit hasonló egzotikus komédiát, a Riói kalandot. S ha az Belmondóval, Françoise Dorléackal eredetibb volt is, mint ez, azért a Jaguár is méltánylandó: közelebb van a jóhangulatúan naiv (ál-naiv) európai kalandvígjátékhoz, mint az ízléstelenség és talmiság új-hollywoodi dzsungeléhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3620