KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/december
• Gulyás Gyula: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Gulyás János: „Pont belekerültem ebbe a vajúdásba” Részletek egy készülő filmből
• Zinner Tibor: 1951-ben történt
• Nóvé Béla: Kilátással – és anélkül Újabb angol filmek
• Takács Ferenc: Rövidtávfutók Egy régi „új hullám” Angliából
FESZTIVÁL
• Szabó B. István: Új olvasmányosság Montreal
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Mária szerelmei
• Ardai Zoltán: Míg új a szerelem
• Nóvé Béla: Mary Poppins
• Schubert Gusztáv: Forró fagylalt
• Kovács András Bálint: Doktor Faustus
• Bikácsy Gergely: Londoni randevú
• Kabai József: Végtelen történet
• Baló Júlia: Szemünk fénye
• Schreiber László: Édes gondok
• Lajta Gábor: A Sárkány útja
TELEVÍZÓ
• Szekfü András: Mindenesti dialógus Beszélgetés Aczél Endrével, a TV Híradó főszerkesztőjével
KÖNYV
• Nemeskürty István: Magyarok egy filmkatalógusban
KRÓNIKA
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ruttkai Éva

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyali szemek

Tamás Amaryllis

 

A kivándorló magyar szülők gyermekeként Mexico Cityben született Luis Mandoki a Gaby és A gyönyör rabjai után – amelyeknek Koltai Lajos volt az operatőre – ismét a „jóság síró vágyát” kerülgeti, most a korszerűnek vélt akció-thriller műfajában.

Jennifer Lopez festetlen arccal, természetes gesztusokkal afféle kültelki zsaru-Jeanne d’Arcot alakít, hétköznapi közelségben a drogcsempészekkel, az aljassággal és a halállal, lévén – a nőiesnek éppen nem nevezhető – rendőrszakma élharcosa. James Caviezel derékba tört lélekkel, kisfiát, feleségét abszurd-ostobán elveszítve élőhalottként kóborol a világban, nehéz döntést hoz: „csakazértis” továbbgombolyítja sorsa fonalát, jócselekedeteket hajt végre érdemtelennek, érdemesnek egyaránt. Jámborságra ítéli magát.

Múltjuk, hiteles indítékuk folytonos önsajnálatba hajszolhatná őket, mindketten cinikus ember-torzóvá válhatnának, hiszen a szenvedés a létformájuk, ahol 24 óra 24-szer 60 percnyi lidércnyomás. Elviselhetetlen töménységben konfrontálódik a magány feloldhatatlansága a szeretet elárulásával, éppannyira, ahogy történetük melodramatikus, egyben rémdrámaszerű harsánysága ellenpontozza egymást.

A sok kis véletlen a Nagy Találkozást készíti elő. Az elhagyatottság celláját el is lehet hagyni – ha angyalszemek angyalszemmel nézik egymást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2501