KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Börtöncsapda

Turcsányi Sándor

Megint egy üvegházi történet. S mint tudjuk, ott túl a rácson egy más világ van... hol közel a másvilág. Ez esetben a kritikus alapkérdése: mi a közös Jean-Claude Van Damme és Almási Zsuzsi működésében? Az alkotók nem maradnak adósaink a válasszal. A dupla lutz. Csakhogy míg Zsuzsink annakidején a mutatvány után rendszerint fenékre huppant, addig a jó Jean – engedelmeskedve korunk és körülményeink parancsának – pofán rúg valakit. Ez a tevékenység meg is határozza az alkotás eszmeiségét. Amerre lépünk, ezernyi gyilok terem, karabély, garotte, nagykés, kiskés, automata mosógép. Végül a pokol kapuja is föltárul.

Eredeti mesével ülünk szemben. Az alapvető eltérés az eddigi dutyi-diliktől, hogy a főrab most műrab, amolyan undercover angel. Burke nyomozó – Lombroso nagyobb dicsőségére – elvegyül a büntetőintézet rendes beutaltjai között, hogy titokzatos és sorozatos halálesetek rejtélyére derítsen fényt. A rejtélyt ugyan megoldja, de fény az nem derül. Marad a sötétség. A sunyi, a gonosz, a buta sötétség. Szégyelljük magunkat!

A mű családfájára is érdemes egy pillantást vetni. A büszke anyai ág Robin Cook Kómájáig is elvezethető. Az apa személye homályos, hiszen börtön az egész (film)világ. Ide kívánkozik még, hogy e minden kockájában visszataszító mű rendezője, mielőtt Hollywood Olimposzának meghágásához látott volna, két évig Európában tanult. A forgalmazó állítása szerint Federico Fellini keze alatt. Hát én kíváncsi lennék... Nem, mégsem vagyok kíváncsi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=445