KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/november
• Szilágyi Ákos: Szovjet triptichon Ellenőrzés az utakon
• Zalán Vince: Máglyába rakott fejfák Búcsúzás
• Lengyel László: „Aggyakijamijár” Kovbojok
• Ardai Zoltán: Égszínkékben A rejtőzködő
• Schubert Gusztáv: A brácsaverseny elmaradt Első kétszáz évem
• Kornis Mihály: Szép Európa, hol vagy? Egy faun megkésett délutánja
• Debreczeni Júlia: A kaméleon-szindróma Zelig
• Lukácsy Sándor: Koreohistória A bál
• Báron György: Odüsszeusz nem tér haza Utazás Kithirára
FESZTIVÁL
• Fáber András: Zátony és örvény között Taormina

• Hegyi Gyula: Kettős kötöttségben Egyiptomi filmek
LÁTTUK MÉG
• Farkas Ágnes: Moszkvai csata I–II.
• Kovács Ágnes: Bocsáss meg, Madárijesztő!
• Székely Gabriella: Macskafogó
• Kabai József: A flotta kedvence
• Gáti Péter: Az első lovashadsereg
• Nóvé Béla: Alsino és a kondorkeselyű
• Nóvé Béla: Gyilkosság a nemzeti szenátusban
• Szemadám György: A vörös szív lovagja
• Justyák János: A holtak tanítják az élőket
• Harmat György: A birsalma illata
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Amatőr videósok találkozója Siófokon
KRÓNIKA
• N. N.: Török filmhét
• N. N.: Görög filmhét

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Coppola

Koltai Ágnes

 

 

Vajon elégedett lehet-e az az alkotó, aki legnagyobb művészi és anyagi sikerét annak a filmnek köszönheti, amit félkézzel, jó iparos módjára beleélés, ambíció s vágy nélkül forgatott? Ha valaki művészi dicsőségről álmodik, ám legfeljebb üzleti eredményekkel dicsekedhet (ezekkel is csupán ideig-óráig), végül megtörik. Mégis, Francis Coppola, ez a bizonyítási kényszerrel megvert olasz-amerikai rendező a filmművészet legállhatatosabb alkotója. Kudarcról kudarcra halad, hogy aztán a siker kéretlenül utolérje, amit azonnal eljátszik, – mert semmi sem érdekli jobban, mint a kockázat.

A film kaland, gyermekded játék számára, kész érte mindent eldobni. Becsületét és utolsó fillérjét is.

Coppola, aki legszívesebben Nagy Gatsby-nek vagy Hollywood legendás producerének, David O. Selznicknek („az utolsó nábobnak”) képzelte magát, a legjobb szerepet önmagára osztotta: a szeszélyes fiúcskáét, aki méregdrága játékkal szórakozik. S ha néha kizökken e szerepből, csodálkozva mered a világra, miért nem értik meg lelkéből sarjadt filmjeit?

A világpremierrel majdnem egy időben mutatják be nálunk is a Keresztapa III-at, annak az embernek újabb filmjét, aki végül sem Jay Gatsby, sem David O. Seiznick nem lett, s megmaradt – miként egy másik Scott Fitzgerald-hős – az „Édenen innen” kedvetlen mesteremberének.

Az alábbi írás részlet egy hamarosan megjelenő könyvből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4023